Századok – 1990

Tanulmányok - Györffy György: A magyar-szláv érintkezések kezdetei I/3

4 GYÖRFFY GYÖRGY A mellékelt 1. sz. térképen A jelöli az Aral-tótól É-ra elterülő sávot az Urál és az Irtis mellékvize, az Isim között ; Β a Káspi-tóba ömlő Urál folyó torkolatától, Balyksytól a Baskíriáig terjedő sávot, az Urál hegység és a Volga között; C a Kaukázustól É-ra a Volga és a Don között a Kazánig terjedő sávot; DO a Dontól a Donyec mellékén át a Dnyeperig terjedő sávot; DN a Dnyepertől a Dnyeszter mellékén át az Al-Dunáig terjedő sávot. Ezek voltak azok a 15-20 napi járóföldnyi, közel 500 km-es területszakaszok, amelyeket az ó- és a középkorban gyakran egy-egy nomád nép vagy törzsszövetség lakhelyeként említenek, s melyekben ezek A ->B ->C -*DO ->DN irányban mozogtak. Kivétel a C sáv déli térsége, amely a Don—Volga-könyöknél összeszűkül és a Kaukázusnál kitágul. A sávok középső részét, amelyben a vándorlások, népeltolódások zajlottak, • jellel különböztethetjük meg az északi Δ és a déli V részektől, ahol az ott lakó népek tovább helyben maradhattak. A keleti szlávok a 9. században a DN—DO Δ sávban lakva a Don felső szakaszánál a finnugor mordvinokhoz sorolható burdászok hazájával (CA) voltak szomszédosak. Tekintve, hogy a magyar nyelvben nincsenek mordvin jövevényszavak, és a mordvinban magyar jövevényszavak, nem tehető fel, hogy a magyarok a burdászok mellett közvetlenül délre éltek volna, avagy hogy a magyarok a Magna Hungaria, azaz Ó-Baskíria nevű őshazából (ΒΔ) az erdős steppe vonalán (CA) több évszázados szivárgással jutottak volna el a Dontól nyugatra fekvő hazába (DOD). Ha a magyarok ezt megelőzően a CD térségben laktak, akkor a burdászok és a magyarok között más népet kell keresnünk. A mohamedán geográfusok a 9—10. században ide helyezik a volgai bolgárok közé sorolt eskü (eszkil) és suvar (szuvar) népet; e két nép neve, némileg változott alakban a magyar hagyományban is felismerhető, a magyar nyelv kapcsolatai a bolgár-törökökkel pedig közismertek. Hogy mikor érkeztek a magyarok keletről a Donhoz, a CD térségbe, vagy mint egyesek felteszik, a CV térségbe, a Kubán vidékre, az vitatott. A szlávok zöme a magyarokat *Qgre néven nevezte, amit a kutatók általában a bolgár-török onogur 'tíz törzs' népnévből vezetnek le (vö. Király: MNy. LXXXIII. 162—180, 314—331.). Ezt a Melich János, Gombocz Zoltán, Németh Gyula és Moravcsik Gyula által képviselt nézetet legújabban Ligeti Lajos kétségbe vonta annyiban, hogy tagadta, hogy egy csuvasos jellegű ogur 'törzs' szó és az ebből képzett -gur végű népnevek általában bolgár-török népeket jelöltek (A magyar nyelv török kapcsolatai.. . Budapest 1986. 9 kk., 341 kk. és passim). Ligeti tagadó véleményének hátterében az áll, hogy ő a kazárokat csuvasos nyelven beszélő népnek tartotta, elsősorban a Don-torkolatnál 933-ban épített kazár erőd, Sarkéi nevének szókezdő s hangja miatt, mely csuvasos sajátság (uo. 475 kk.). A kazár birodalom alapítói azonban bizonyíthatóan Belső-Ázsiából jött türkök voltak (Czeglédy: MNy. XLIX. 319—323; Györffy: Századok XLII. 1958. 566 kk.; Golden; Khazar Studies I. 187— 90., 218—9.); az ő nyelvükből ered a Volga-parti kazár főváros, Särigsin neve, s ez szókezdő 5 (sz) hangjával köztörök nyelvre mutat, viszont a sok népet és nyelvet felölelő Kazárországnak éppen a Maeotis—Don vidéki részén laktak bolgár-törökök, akik