Századok – 1989
Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675
A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM 1872-1881 701 A fentiek szerint megadott felhatalmazások alapján a minisztérium szakemberei és a Kísérleti Állomás munkatársai két év alatt irtással 17 filoxéra gócot számoltak fel, és így az 1881 végéig felfedezett 50 fertőzött szőlőterület számát 33-ra csökkentették. így mentesítették 1880-ban és 1881-ben többek között Pozsony, Meszesgyörök, Tálya, Beregszász, Zilah, Marosvásárhely, Kassa, Kenese szőlőskertjeit, és ezzel lehetővé tették, hogy a kártevő elleni harc megszervezéséhez időt nyerjenek.6 3 A termelők részéről a gyérítéses eljárás alkalmazása kedvezőbb fogadtatásban részesült, mint az irtás, mivel a szőlő gyökerén megtelepedett élősködő szénkéneggel véghezvitt mérgezése nem járt együtt a tőkék pusztulásával. A munkát végző szakembereink ezen a téren arra törekedtek, hogy kísérletek útján a felhasználandó szénkéneg optimális mennyiségét megállapítsák, mivel a méreg túlzott mértékű adagolása nem csupán a tőkéknek ártott, hanem a költségeket is indokolatlan mértékben megnövelte. A fertőzések felszámolása érdekében végzett munkák kiadásainak csökkentését a minisztérium is szorgalmazta, mert a mentesítésre váró ültetvények számának növekedése egyre nagyobb terheket rótt a tárca költségvetésére. Sajnos, az érintett birtokosok még 1881 tavaszán sem sok hajlandóságot mutattak arra, hogy a kincstár gondjain enyhítsenek. Csupán egy-két helyen fordult elő, hogy hosszas rábeszélés után a kat. holdanként - talajtól függően - 59-68 forintot felemésztő szénkénegezés költségeiből a termelők 10-15 forintot magukra vállaljanak.6 4 A szőlőbirtokosok többsége - a gazdasági egyesületek támogatásával - eleve elzárkózott attól, hogy a terméskiesésből származó kár mellett még a védekezésre is költsön. Az 1881. aug. 23-án összeülő Országos Phylloxera Bizottság tagjai kompromisszumos megoldásként azt javasolták, hogy a kártevő elleni munkák pénzügyi fedezetét az állam és az érintett termelők egyenlő arányban biztosítsák. A nézeteltérések nagyságára jellemző, hogy ebben a kérdésben ezen a nyáron megegyezés nem született. A fentiek szerint megszervezett védekezés egyre nagyobb állami támogatást igényelt. Amíg 1879 végéig - négy év alatt - a vész terjedésének megakadályozására fordított kincstári kiadások évi átlagban alig érték el a 25 000 forintot, addig 1880-ban ez az összeg meghaladta 70 000-et, majd 1881-ben elérte a 97 000 forintot.6 5 A fertőzés terjedésével rohamosan növekvő kiadások teljes fedezetét az államkincstár nem vállalta, ezért a kormány - különösen az újratelepítéseknél - a termelők gazdasági erejére kívánt támaszkodni. A birtokosok anyagi teherbírásának növelésére már a pancsovai irtások elrendelésének idején gondoltak, de lényegében csak 1880-ban - főleg Emich Gusztáv, br. Kemény Gábor földművelésügyi miniszter és Miklós Béla borászati kormánybiztos érdemeként - indult útjára az a prog-63 OL К 168-1883-5-417 A Phylloxera továbbterjedésének meggátlása céljából teendő intézkedésekről szóló törvényjavaslat indoklása. Budapest, 1882. márc. 31. 64 OL К 168-1881-5-21700 Miklós Gyula borászati kormánybiztos jelentése az Állandó Phylloxera Bizottság részére. 1881. ápr. 5. (A gyérítéses eljárásnál a „gyérítés" nem a tőkére, hanem a filoxérára értendő.) 65 OL К 168-1883-5-417-3391 A Központi Számvevőség kimutatása. Budapest, 1883.
