Századok – 1989
Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44
64 POPÉLY GYULA magyar vidékekre kinevezett számlálóbiztosi gárda összetételéről. Az 1930. szeptember 25-én kiadott 45 518/1930. sz. belügyminiszteri körrendelet kimondta ugyan, hogy nemzetiségi vidékeken csakis olyan számlálóbiztosok kinevezése lehetséges, akik az érintett nemzeti kisebbség nyelvét is tökéletesen beszélik, a járási hivatalok azonban egyáltalán nem vették figyelembe ezt az intézkedést. A magyar többségű Rimaszombatban például a 22 kinevezett számlálóbiztos között egyetlen magyar nemzetiségű sem volt, és a 22-ből mindössze öten tudtak jól magyarul, a többi vagy törve, vagy egyáltalán nem beszélte a lakosság többségének nyelvét.6 7 November második felében hasonló nyugtalanító hírek érkeztek a magyar nyelvterület egyéb pontjairól is.6 8 A nyugtalanító jelenségekről érkező hírek, az 1921. évi népszámlálás szomorú tapasztalatai és a mindennapos einemzetietlenítő csehszlovák nemzetiségi politika ellenére élt azonban egy bizonyos elszánt optimizmus is a népszámlálást váró magyar nemzeti kisebbség köreiben. Bíztak a magyar vidékek aránylag nagyobb természetes szaporulatában, számítottak a zsidó vallású magyarok állhatatos nemzethűségére, reménykedtek az egész csehszlovákiai magyarság nemzeti öntudatának megszilárdulásában, és nem utolsósorban, bíztak a magyar pártok ellenőrző-korrigáló tevékenységének hatékonyságában. Törköly József képviselő például 1930. november 26-án nyíltan bejelentette a prágai parlamentben, hogy a magyar pártok gyűjteni fogják a népszámlálási visszaéléseket, s azokat újabb beadvány formájában a Népszövetség elé szándékoznak terjeszteni.69 A Magyar Parlamenti Pártok Népszámlálási Bizottságának becslése szerint a csehszlovákiai magyarság száma az 1930. decemberi népszámláláskor eléri majd a 816 800-at. a növekedés 1921 februárjához viszonyítva tehát meghaladja a 70 000 főt.7 0 A csehszlovák államhatalom törekvései és elvárásai azonban épp ellenkezőek voltak, s ezek a törekvések elsőrendű támogatókra leltek a magyarellenes nacionalizmustól áthatott helyi szlovák hatóságok, társadalmi szervezetek és egyesületek minden rendű és rangú képviselőjében. A cél a következő volt: a szlovák többségű vidékek szórványmagyarságának teljes eltüntetése, a vegyes lakosságú városok, falvak szlovák többségűvé tétele, a színtiszta magyar községekben kisebb-nagyobb szlovák kisebbség kimutatása. Jozef Cajka udvardi jegyző a Slovensky denník hasábjain is hangot adott ezeknek a törekvéseknek. Dél-Szlovákia színtiszta magyar falvai szerinte csak látszatra magyarok, mivel azokban - mint pl. az ő falujában, Udvardon is - sok szlovák származású vagy szlovák nevű család is él. Ezek egytől egyig elmagyarosodott szlovákok, akiket majd mind szlovák nemzetiségűeknek kell beírni, tekintet nélkül arra, hogy magyar anyanyelvűek és csakis magyarul beszélnek. Az elmagyarosodott szlovákok „visszaszlovákosítása" elsőrendű feladata lesz 67 A magyar Rimaszombatban egyetlenegy magyar nemzetiségi! népszámláló biztos sincsen. Prágai Majjyar Hírlap, 1930. november 16., 9. A népszámlálás körül mutatkozó nyugtalanító jelenségek miatt a magyarság aggodalommal néz a népszámlálás eredménye elé. Prágai Magyar Hírlap, 1930. november 29., 6. 69 A magyarság törvényhozói petícióval fordultak a népszövetséghez a népszámlálás tisztaságának me^védelmezése érdekében. Prágai Magyar Hírlap, 1930. november 29., 1-2. Az 1930. évi népszámlálás... i.m. 34.
