Századok – 1989
Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675
A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM 1872-1881 681 kormány részére készített. Tanúimányűtjuk tapasztalatai alapján a filoxérának tőkével együtt történő kipusztítását csak abban az esetben javasolták, ha a fertőzés még csak kis területen jelentkezett. A napirendre tűzött külföldi vélemények értelmezése többféle következtetés levonására adott lehetőséget. A beteg szőlők kivágásának ellenzői azzal érveltek, hogy eme eljárás alkalmazása sem Franciaországban, sem Ausztriában nem járt sikerrel, mert a tőkék mélyre nyúló gyökereit teljesen kiszedni nem lehet, így a földben maradt részek ismét kisarjadnak, és táplálékot nyújtanak a kártevőnek. A filoxéra egyetlen ellenszeréül a talaj bőséges trágyázását és tápsózását, valamint a szőlő szakszerű kezelését ajánlották. Az ellentábor ezzel szemben a Bonn melletti kis területen gondosan elvégzett irtásra hivatkozott, ahol eme módszerrel a kártevőt teljesen kipusztították. A franciaországi kísérletek kudarcát abban látták, hogy nagy területen és nem megfelelő gondossággal végezték el ezt a munkát. Mivel Magyarországon a viszonylag nem nagy kiterjedésű fertőzésnek gyorsan a nyomára jutottak, ezért a vész felszámolásában még sokan bíztak. A fenti vita lezárását végül is egy biológiai felfedezés ismertetése segítette elő. Az 1876. febr. 18-án megtartott ankét résztvevőinek többsége itt értesült arról, hogy a filoxéra nem csupán - mint eddig hitték - a talajban képes előrehaladni évente 10-15 métert, hanem szárnyas formában is létezik. A rovar repülő egyedei nagy távolságokra eljutva petéiket a szőlő föld feletti részeire rakják, és az itt kikelő utódok másznak le a tőke gyökérzetére. A Pancsován megtalált kártevő gyors terjedésétől félő szakembereket ez a hír döntésre sarkallta. Mivel a rovar elpusztítására az irtásnál hatékonyabb eljárást senki sem ismert, ezért a kivárásra épülő elméletek képviselői vereséget szenvedtek, és a fertőzött szőlők megsemmisítésére többségi határozat született.1 5 Az értekezletek állásfoglalása alapján a pancsovai kertekben található filoxéra kiirtásának részletes tervét egy szűkebb szakbizottság készíti el. A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium felkérésére eme testület tagjai lettek: dr. Entz Ferenc, dr. Horváth Géza és dr. Margó Tivadar egyetemi tanárok, valamint Ausztriából a klosterneuburgi szakiskola igazatója. A javaslatuk alapján (melyben a tőkék kiszedése és elégetése, továbbá a talaj szénkéneggel történő fertőtlenítése mellett foglaltak állást) készült el 1876 tavaszán az a törvényjavaslat, amely a Magyarországon található fertőzés felszámolását tűzte ki célul. A magyar országgyűlés által elfogadott és Ferenc József uralkodó által 1876. jún. 13-én szentesített törvényjavaslat mint az 1876. évi XXIX. tc. vált ismertté.1 A „Phylloxera rovar terjedésének meggátlásáról" szóló fenti törvény a Pancsova környéki fertőzött tőkék gyökeres kiirtását írták elő. Az érintett termelők kárpótlásként az államtól azt a pénzösszeget kapták meg, amely a parlaggá vált föld és a korábbi ültetvény értékkülönbözetét képezte. A mentesített terület továbbra is a tulajdonos birtokában maradt, azzal a megszorítással, hogy nyolc évig szőlőtele-15 Uo. A Phylloxera-enquête bizottságának 1876. febr. 18-án a köztelken tartott negyedik ülésének jegyzőkönyve. 16 Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) 1876.
