Századok – 1989

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644

BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 659 hezednek rá 1848 eseményei. A franciák állhatatlansága minden baj forrása, ezért került Németország a polgárháború és anarachia szélére. „Ha a jó Ferdinánd császárnak nem lettek volna olyan derék katonái mint Radetzky, Windischgrätz és JelaSié horvát bán, az osztrák monarchiát alig lehetne megmenteni, és még most sincs biztonságban."34

A hatalomból kiszorult Úr és a magát egyre inkább mellőzöttnek érzó Szolga egymásra találtak az ellenforradalom segítésében. Közben Luxburg úgy véli, jelentései azokat az elveket képviselik, amelyek mellett 45 éves diplomáciai szolgálata folyamán hitet tett. Az alkotmányoság ügye háttérbe szorult, formális lett. Hivatástudata teljében azzal foglalatoskodott, hogy Lajos királynak az osztrák hadsereghez írt verseit nyomtassa ki titokban és terjessze, többek között Windischgrätznek is adva belőlük, aki azokat tisztjeinek olvastatta fel.35

Ez már nem diplomáciai tevékenység volt. Mintha ennek sikertelenségét szerette volna kompenzálni. Valószínűleg a bajor kormányzat már nem volt elégedett tevékenységével. Jól érzékeltethető ez akkor, ha követi jelentéseivel párhuzamosan készült elaborátumait és a német kérdéssel foglalkozó állásfoglalásait vesszük figyelembe, szembesítve az egyre határozottabb politikai vonallal. 4. Luxburg Ausztria és Magyarország németországi szerepéről Luxburg maga is érezte, hogy nem tud megfelelni a várakozásoknak. Miksa királynak nem aforisztikus jelentésekre volt szüksége, hanem a lehetőségekkel számot vető véleményekre, operátumokra és pontosabb információkra, az osztrák vezető körök politikai elképzeléseit akarta megismerni. Luxburg viszont ha értekezett, akkor Metternichhez hasonló módon, elvi jelleggel, az „ideológiát" állította előtérbe, bár az alkotmányosság iránt jóval nagyobb megértéssel viseltetett, mint az általa is kárhoztatott osztrák államkancellár. Javaslatokat, ha tett, vagy ha olyan információkat adott, amelyek döntés alapjául szolgálhattak, azokat sokáig úgy „tálalta", hogy a döntés felelősségében ne osztozzék. Illem is vezette ebben, de a tapasztalat is, továbbá megszokás. Amikor a régi szép napokra emlékeztette Lajos királyt, nem felejtette el, hogy „akkor Felséged saját külügyminisztere volt, akkor ügyeink csodálatosan mentek". Miksa őt „mint régi örökséget" vette át,3

6

mást várt tőle, mint amit elődje, és ezt érezve, az autokráciához szokott követ, mintha fentebbi kijelentésével még bírálni is akarta volna az új uralkodót, aki olykor nyilván alaposabb operátumot várt tőle, mint amit ő készített. Először 1848 májusában kérte az uralkodó Luxburg véleményét a bajor Németország-államszövetség tevezetről. Ez a 36 paragrafusból álló tervezet lényegében a minapi Bund modernizált változatának életre hívását szerette volna körvonalazni.37

A Bundesstaat fő célját a közös katonai védelemben látta, az osztrák és porosz hegemónia ellensúlyozására a triász eszményének érvényesítésével. Nyilván 34

GH Ludwig I. 85—4-VI. (1848. nov. 17.) 35

OH Ludwig I. 86-5-X. (1848. nov. 28.) 36 Lásd 34. jegyzet. 37

GH Max II. 76-3-28. Vö. Glaser: Die Rechnung, 232-233.