Századok – 1989

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644

BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 653 30 saságért képes a legelkeseredettebb háborút viselni." Ne arra törekedjünk, hogy a kortárs kijelentéseket az ún. történeti valósággal szembesítsük. Forrástípusunk egykori félelmek és remények, célok és vágyak bemutatására alkalmas, miközben a magyar kérdés egykorú megítélését próbáljuk rekonstruálni, úgy amint az az egész Habsburg-birodalom európai szerepének megítéléséhez kapcsolódott. Az 1848-i forradalom kitörése után Luxburg olyan elemző jelentéseket már nem írt, mint korában, csak akkor, ha erre felkérték. Jelentéseiben napról napra próbált beszámolni. 1848. március 10-én már jelezte, félő, hogy a metternichi rendszer összeomlik. Március 16-án nagy megkönnyebbüléssel jelenti, hogy az uralkodó alkotmányt ígért, „így Ausztriát alkotmányos monarchiává alakítva és Németország többi részéhez hasonlóvá téve". Korábbban megvetéssel is írt az alkotmány-mániáról, arról, hogy mindenki gyógyírt látott az alkotmányosságban. Most б is osztozik az alkotmányhoz fűződő reményekben. Március 20-án már meg meri vallani, hogy ha egy héttel előbb Bécsben a katonaság leveri a forradalmat, polgárháború tört volna ki. „Magyarország és Csehország függetlennek nyilvánította volna magát." A március 15-i alkotmány biztosítja viszont az olasz tartományokat és a magyar királyság fölötti szuverenitást. A megígért alkotmányt - írja március 25-én - „mindenütt Magyarországon, Csehországban, Itáliában, Galíciában, a német örökös tartományokban feltámadási ünnepélyként köszöntik. Általa Ausztria elvesztett németországi helyzetét jobban, mint bármikor megszilárdította." Két nap múlva a financiális helyzet rosszabbodásával Luxburg is mindent komorabb színekben látott. „Magyarország forrong, forradalomban él. Minden igyekezete a birodalomtól való elszakadásra irányul. A legszerencsésebb eset az lenne, ha az alkirály, István főherceg Pesten valamiféle osztrák szupremáciát tudna biztosítani, a hatalomnak valamiféle árnyékát. A pozsonyi diéta alkotmányozó gyűléssé léptette magát elő. A dekrétumok özönlenek. A parasztok emancipálást, a földesúri jogok eltörlését [... ] egyetlen éjszaka kimondták. Ez Jacquerie-t válthat ki, olyan háborút, amelynek borzalmas jeleneteitől vérzett Galícia 1846-ban... " Luxburg a nehézségek leküzdését a hatalom tekintélyének megszilárdításában látja, ahogy februári beadványában, annál is inkább, mert a császári ház iránti odaadást az alkotmány ígérete megszilárdította. Március 29-én Radetzkyben fedezi fel a Monarchia megmentőjét. Újabb zavaró mozzanatként könyvelte el, hogy a horvát küldöttség Bécsben a Magyarországéhoz hasonló autonómiát kért. Mégis reménykedik, mintha önmaga mentségére is írná: „Állandóan két szélsőség között ingadozunk, remény és félelem között. Az osztrák monarchia fenntartására szüksége van egész Európának, mindenekelőtt Németországnak. A legújabb magyarországi hírek megnyugtatóbbak." A diéta energikus intézkedései „szabályozzák a reformokat, a tömegek nyugalmának fenntartását szolgálják és a jogok védelmét." Április 2-án felháborodva jelentette, hogy a szárd király áruló módon hadat üzent Ausztriának. Úgy véli, egy csata eldöntheti a lombard-velencei királyság sorsát, de fél attól, hogy „a háború könnyen általánossá válhat, kiterjedhet Németországra, Franciaországra, Oroszországra és Angliára". Az alkotmányos-30

MA 2418. A jelentéseket időrendben helyezték el. Az 1848-49-i jelentések jelzete: MA 2415-2417.