Századok – 1989
Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44
60 POPÉLY GYULA A 86/1930. sz. kormányrendelet 20. és 21. paragrafusa a lakosság nemzetiségi hovatartozásának felvételezésével foglalkozott. A 20. paragrafus egyszerű tömörséggel világosan leszögezte, hogy „különösen a nemzetiségre vonatkozó adatokat kell kellően és pontosan az igazságnak megfelelően megállapítani, és nyomást gyakorolni senkire nem szabad". Az idézett kormányrendelet 21. paragrafusa a nemzetiség meghatározásának szabályait rögzítette. A szóban forgó paragrafus teljes szövege a következő: „A nemzetiség rendszerint az anyanyelv alapján jegyeztetik be. Más nemzetiséget, mint azt, amelyet az anyanyelv tanúsít, csak akkor lehet bejegyezni, ha a megszámlált személy anyanyelvét sem családjában, sem háztartásában nem beszéli, és a másik nemzetiség nyelvét tökéletesen bírja. A zsidók azonban mindig vallhatják magukat zsidó nemzetiségűeknek. Bejegyezni csupán egyetlen nemzetiséget szabad. Ha valaki két nemzetiséget vall be, vagy egyet sem, akkor nemzetiségét anyanyelve alapján jegyzik be. Felnőtt személyek és a lakás birtokosának családjához nem tartozó személyek (cselédek, tanoncok, albérlők stb.) nemzetiségüket maguk vallják be, kiskorú és be- 1 számíthatatlan személyek helyett ezt azok törvényes képviselője végzi el. 14 éven aluli gyermekek nemzetisége szüleik nemzetiségéhez igazodik; ha a szülők különböző nemzetiségűek, közülük annak nemzetiségéhez, aki a gyermekről gondoskodik; ha ezt mindketten teszik, vagy egyikük sem, s általában vitás esetekben, az apa nemzetiségéhez igazodik, törvénytelen gyermekeknél pedig az anya nemzetiségé- | hez."55 A népszámlálási kormányrendelet 22. paragrafusa a számlálóbiztosok felülvizsgálati jogát törvényesítette a megszámláltak nemzetiségi bevallásával kapcsolatban: „Ha a biztosnak oka van kételkednie a számlálóívbe bejegyzett nemzetiségi adat helyénvalóságában - szögezte le a kormányrendelet 22. paragrafusa -, akkor az érintett személyt a szükségnek megfelelően, a háztartás fejének és más személyeknek kizárásával kihallgatja; amennyiben az összeírási ívet a biztos maga tölti ki (6. § 3. bek.), akkor a megszámlált személyek nemzetiségi hovatartozását ugyancsak harmadik személy távollétében kell közvetlenül megkérdeznie. A számlálóívbe bejegyzett nemzetiségi adatot a biztosnak csak a megszámlált személy beleegyezésével, kiskorú vagy beszámíthatatlan személynél pedig csak törvényes képviselőjének beleegyezésével szabad megváltoztatnia. Az érintett félnek minden ilyenfajta módosítást beleegyezése jeléül a megjegyzések rovatban aláírásával igazolnia kell."5 6 A kormányrendelet 23. paragrafusa felhatalmazta a felettes politikai hatóságot, hogy a számlálóbiztos felülbírálását el nem fogadó, bemondott nemzetiségükhöz kitartóan ragaszkodó megszámláltakat ún. nemzetiség-megállapító kihallgatásokra rendelje be, s azok nemzetisége felől haladék nélkül döntsön: „Amennyiben a megszámlált személy ragaszkodik a számlálóbiztos által helytelennek vélt nemzetiségi bejegyzéshez, illetve a bejegyzés kiigazítását megtagadja aláírásával megerősíteni, akkor a biztos az ügyet döntés végett a felettes politikai hatóság elé terjesz-55 Uo. 480. 56 Uo.
