Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
634 FEKETE LÁSZLÓ technológiák alkalmazására való képtelensége miatt a „dezindusztrializáció" felé vezető út. Ennek megfelelően Kelet- és Dél-Anglia számos vidékén, Walesben, Írországban, Skóciában, Hessenben, Sziléziában, Wesztfália keleti részein, Württembergben a „dezindusztrializáció" a protoindusztrializációnak, mint a feudalizmusból az ipari társadaloma való átmenet korszakának történeti útja. P. Kriedte szerint előfordult, hogy a protoindusztrializáció által teremtett előfeltételek nem voltak elégségesek az iparosodáshoz, mivel a vidéki háziipar kialakulása és a kereskedőtőkével való összefonódása mellett „általános keretfeltételek" (allgemeiner Rahmenbedingungen) is szükségeltettek. S ha ezek az „általános keretfeltételek" hiányoztak vagy nem voltak elég fejlettek, a protoindusztrializáció egész rendszere összeomlott, mielőtt még a régió az iparosodás útjára léphetett volna.51 Teljes bizonytalanságban vagyunk hagyva azt illetően, hogy voltaképpen mit is kell értenünk ezeken az „általános keretfeltételeken", vajon ez azonos-e az előfeltételek összességével - a vidéki háziipar és kereskedőtőke összefonódásával, a különbözeti profittal, a korlátlan munkaerőkínálattal, a paraszti háztartás önkizsákmányoló logikájával, a regionális és nemzetközi piac összefonódásával -, vagy valami mással? Inkább az utóbbira kell gondolnunk, mert az elősorolt előfeltételek nélkül nincs protoindusztrializáció, következésképpen nincs értelme az „általános keretfeltételek" hiányában „dezindusztrializáció"-ról beszélünk. F. Mendels, P. Deyon és P. Kriedte elméleti revíziójában feltétlenül közös az, hogy valamennyien feltételezik az „általános keretfeltételek" létezését, amelyek a protoindusztrializáció regionális jellegzetességein és előfeltételein túl kijelölik annak fejlődéspályáját. Összegezés helyett Az utóbbi időben bizonyos érdektelenség mutatkozik a történeti fejlődés általános elméletei iránt: azokat egyre inkább a társadalmi és gazdasági átalakulás és struktúraváltás, a társadalmi formációk közötti átmenet középszintű elméletei váltják fel. A protoindusztrializáció elmélete csak egy adalék ezekhez, a társadalomtudományokon belül lejátszódó folyamatokhoz. Ez részben abból a körülményből származik, hogy az általános elméleti rendszerek - Adam Smith-é, Kari Marxé, Max Weberé, Vilfredo Paretoé, Emile Durkheimé, Alfred Marshallé, Joseph A. Schumpeteré, Talcott Parsonsé, Polányi Károlyé és másoké - a maguk zárt koherenciájánál, teleologikus, vagy determinisztikus jellegüknél fogva nem képesek magukba fogadni azokat a jelenségeket, eseteket, fejlődéspályákat, amelyek a történelmi fejlődés e rendszerek által külön-külön és csaknem összeegyeztethetetlenül megalkotott teleologikus céljainak ellentmondanak vagy ellentmondani látszanak. Részben pedig abból, hogy a társadalmi, gazdasági, kulturális, pszichológiai, kommunikatív stb. cselekvéseknek bonyolult együttesét, mint egy kinevezett, mindent felölelő entitás néhány megalkotott elemének kombinációjából nem lehet levezetni 51 Kriedte, P. (1978) 293.; Schlumbohm, J. (1978) 194-257. és 258-271. Ld. még ehhez Jeannin, P. (1980) 52-65.
