Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
602 PÉTER KATALIN 51a tábla A nemeset megoszlása a női, illetve firfi családfBk között (1631-1704) Felvétel éve Női családfők Férfi családfők nemesek % 100% nemesek % 100% 1631 3 7,1 42 15 5,3 285 1648 4 7,7 52 13 5,6 232 1704 8 34,8 23 23 22,8 101 51b tábla A nők aránya az összes családfők, illetve a nemes családfők között (1631-1704) Felvétel éve Összes családfők Nemes családfők nők % 100% nők % 100% 1631 42 12,8 327 3 16,7 18 1648 52 18,3 284 4 23,5 17 1704 23 18,5 124 8 25,8 31 Az 5a táblába foglalt adatoknál a legfeltűnőbb az, hogy a nemesek száma mind a női családfők, mind a férfi családfők között lényegesen emelkedett a 18. század legelejére. Világosan kitűnik azonban az a szabályosság is, miszerint a női családfőknél mindig aránylag több nemes van, mint a hasonló szerepű férfiaknál. A 5b tábla szerint pedig a női családfők aránya nemesek között lényegesen magasabb az összes családfőkhöz viszonyított részesedésüknél. Az arányok ilyen alakulása nyilvánvalóan nem magyarázható demográfiai okkal; a gazdaságaik, illetve szolgáltatásaik szempontjából a többi lakoshoz hasonló állapotban élő külsővárosi nemesek halandósága nem térhetett el a többségétől. Társadalmi státusuk viszont, jóllehet ez az összeírások alapján nem vizsgálható, a jobbágyokénál feltehetőleg megbecsültebb volt. Különben a nemesi rang megszerzésének nem lett volna értelme. A női családfők magasabb aránya a nemesek között ily módon azzal lehet kapcsolatban, hogy a nemességbe beházasodott vagy oda született nők ragaszkodtak társadalmi státusukhoz, nemes férjet szerezni vagy nemes férjet pótolni pedig nehezebb volt, mint jobbágyot. Mert akármilyen arányokban növekedett is a nemesek száma, a lakosság egészének csak töredékét tették ki. A nemes női családfők ezért kerülhettek a sorozatos házasságoknál - akarva-akaratlanul - hátrányba. Ez az általános érvényű feltevés egyes nemes özvegyasszonyoknál személy szerint igazolódni látszik. Patay Sámuelné például 1648-ban és 1657-ben is mint özvegy szerepelt az urbáriumban. Érthetően ragaszkodott ehhez az állapothoz, mert férje I. Rákóczi György titkára volt, akivel még Pázmány Péter is váltott levelet.63 Az asszony tehát talán az emlékéhez ragaszkodott, de bizonyosan nem talált volna 63 Pázmány Péter Összegyűjtött levelei. Szerk. Hanuy Ferenc II. Budapest 1911. 366. skk.
