Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 585 3. tábla A szabad telkek és a szolgáló telkek megoszlása jobbágyi és nemesi tulajdonosok között (1648-1704) Szabad telkek Szogáltatást adó telkek Összes telek = о •и jobbágy л 3 Й 9 g jobbágy e а S 4> С S чч л g 253 94,8% 14 5,2% 267 295 99,3% 2 0,7% 297 56 93,3% 4 6,7% 60 82 76,6% 25 23,4% 107 "О "S 10 58,8% 7 10 62,5% 6 1 8,3% 11 11 64,7% 6 41,2% 37,5% 91,7% 35,3% 17 16 12 17 6,0% 94,0% 284 5,1% 94,9% 313 16,7% 83,3% 72 13,7% 86,3% 124 a szolgálat különböző formáival terhelt vagy a kétkezi munkát pénzen megváltó nemesek. Arányuk erősen ingadozik; talán az is befolyásolta, hogy - mivel földesúri szolgáltatás szempontjából a nemesi állapot nem számított - nem tüntették fel mindig következetesen. Az irodalom úgy szokta ugyan tárgyalni a birtokon élő nemesek helyzetét, mintha földesúri szolgáltatásokkal nem tartoztak volna és lehet, hogy az ország egyes vidékein vagy egyes uradalmakban az a tétel érvényes. A 16. századra áll Sárospatakon is; nemesek akkor csak a privilegizált Belsővárosban éltek. A 17. század során azonban állandóan éltek úrbéres telkeken censust fizető és robotoló nemesek. A jelenlétüket bizonyító számok mögött ilyen esetek bújnak meg: 1631-ben Job Gáspár „két lóval szert jár, nemes ember", fivére, Job István „gyalogszeres... nemes ember". Vagy 1648-ban özvegy Szabó Mártonné „nobilis, szert jár, bányája is van"; Sziggártó Mihály „nobilis, mesterségével szolgál"; Szabó Tamás „nobilis, gyalogszeres". A 3. táblába a taksával kapcsolatos adatok nem kerültek bele, de tény, hogy ezek szerint Patakon a taksás nemességnek az irodalomban gyakran alkalmazott megkülönböztetése nem indokolt. Nem képeztek ugyanis sajátos társadalmi csoportot. A földesúri terhek szempontjából náluk előnyösebb helyzetben voltak, és egy kategóriát alkottak a szabad telken élő jobbágyok és az ugyanott élő nemesek. A taksás nemesekkel azonos csoportba estek viszont a taksás jobbágyok, akik éppen úgy taksát és censust fizettek, mint ők. 1657-ben például 1 taksás nemes mellett 3 taksás jobbágy volt a Külsővárosban. Az 1704-i urbárium szerint 12 taksás nemes mellett 18 taksás jobbágy élt. A nemesek társadalmi helyzetét pedig - a birtokon kívül - megint csak a telek, de nem a telkeknek a földesúr által meghatározott státusa, hanem úrbéres illetve nemesi jogállása döntötte el. A „nemesi udvartelken élőket"5 1 különböztették meg következetesen azoktól, akik „az urak földjén, azoknak és azok elődeinek jó-51 1609. 62. tc. 5. §.
