Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 581 külön írnak össze, de róluk is rögzítik, hogy néhányuk nem fizet censust, azonban „a várhoz" szolgál, más részük nem szolgál, viszont censust ad.3 9 Ilyenek lehettek az 1567-i liberek vagy exemtusok is. Csupán egyetlen személyt, bizonyos Barany Illést írnak 1570-ben úgy össze, mint aki „nec solvit, пес servit". A 17. századra ezzel szemben a telkek bizonyos hányada mind a census, mind a kétkezi munka vagy más szolgálat alól felszabadult. Az 1648-i urbárium szerint a 284 lakott telek közül 17 volt ilyen, az 1657-ben összeírt 313 lakott telekből 16-ot nem terhelt sem pénzbeli, sem bármilyen munkaszolgáltatás, az 1688-ban öszszeírt 72 lakott telekből 12 volt ilyen, az 1704-i 124 lakott telekből pedig 17 volt mentes a telek után járó szolgáltatások alól. A felszabadított telkek száma tehát a 17. század közepe után nem nőtt, de arányuk a század végére nagyjából megduplázódott. [Ld. 3. tábla] A szolgáltatások terhe alatt maradt telkek után sem úgy adóztak azonban a 17. században, ahogyan 1554 és 1570 között. A 16. századi viszonyokat ebből a szempontból abbah lehet összefoglalni, hogy az általánosan érvényes teher, a census, telekarányos volt: az országos szokásnak megfelelően fizettek a pataki jobbágyok is 1/1 telek után 1 forintot, 1/2 telek után 50 dénárt és a 16. században még inquilinus-nak nevezett 1/4 telkesek adtak 25 dénárt. A kétkezi munka viszont, jóllehet az irodalom úgy tárgyalja ezt az időszakot, mint a földesúri allodiális termelés nagy támadásának korát a jobbágyság ellen, Sárospatakon gyakorlatilag elenyésző. Az 1554-i urbárium nem is említ szolgálatot, és nyilván azért, mert nem kellett teljesíteni. Nem tüntettek ugyanis fel senkit úgy, mint akinek nem kell szolgálnia. És a vámegyed mentességét is abban határozták meg, hogy a censust nem kell fizetniük. 1567-ben viszont már valóban van robot. A külsővárosi lakosoknak 18 holdat kellett felszántaniuk, aratni vagy betakarítani a gabonát viszont kifejezetten nem tartoztak. A 18 holdnyi szántást nyilván nem Perényi Péter vezette ugyan be, ahogyan állítják, hiszen az 1554-i urbáriumban még nem volt róla szó, de 1567-ben kétségtelenül létezett ez a teher. Létezett aztán egy új szőlő művelési munkáinak negyedrésze is, valamint egy, három ember munkáját igénylő szőlő gondozása. A nagyobbik szőlőről az 1567-1568-i uradalmi számadásból derül ki, hogy 10 hordó bort termett.4 0 A szántásból és a szőlőművelésből összeálló robotmennyiség a korábbi állapothoz, a teljes szolgálatmentességhez képest természetesen igen sok, és érzelmileg nagy terhet jelenthetett, reálisan nézve viszont egészen más a helyzet. Mert a 18 hold felszántása összesen 18 napi igásmunkát kívánt,4 1 és ezt - a szolgálatmenteseket leszámítva - 1567-ben 174 telektulajdonos családjának kellett teljesítenie. Igásállata pedig sokaknak lehetett, a kortársak szerint csak a koldusok éltek jószág nélkül.4 2 A szőlők közül pedig az egyik 3 ember munkáját igényelte. A másik vi-39 Egyik csoportjuk nevei után ez áll: Perényi alatt „non solverunt, sed onera ad arcem... (olvashatatlan)". A másik csoport után: „Iste censum quidque solverunt et alios, reditus, tantummodo quod in medium civitatis ut alii cives non servierunt." 40 Détshy Mihály, A sárospataki vár kertjei és szőlői. Agrártörténeti Szemle 1973. 75. 41 Maksay Ferenc, Urbáriumok. XVI-XVII. század. Budapest 1959. 838. 42 A Szepesi Kamara ilyen értelmi véleményét idézi Veress Éva 1966-i tanulmánya 345.
