Századok – 1989
Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44
A FELVIDÉKI MAGYARSÁG SZÁMA 1921-BEN ÉS 1930-BAN 53 mindössze egyetlen lakos vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. A felettes politikai hatóságok erre a községben elrendelték a népszámlálás megismétlését. A számlálóbiztos persze most már ugyancsak célravezetően végezte a dolgát. Több házba már be sem ment, a nemzetiségi hovatartozást több megszámlálttól már meg sem kérdezte, illetve a magyarok sok esetben hiába vallották magukat magyar nemzetiségűeknek, a biztos önkényesen szlovák nemzetiségűeknek jegyezte be őket. A dicséretes eredmény ezek után nem is lehetett kétséges. Dobóca községben az előző egyetlen helyett sikerült a megismételt népszámláláskor 114 szlovák nemzetiségű lakost lajstromba venni.3 2 Az ugyancsak Gömör megyei Gömörhosszűszó lakossága is írásban tiltakozott a községükben tevékenykedő számlálóbiztos önkényeskedése ellen. A falu 60 lakosa a következő szövegű nyilatkozattal tanúsította a velük szemben elkövetett visszaélést: "Alulírottak ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy az 1921. év február 16-án megtartott népszámlálás alkalmával magyar anyanyelvűnek vallottuk magunkat, és mégis a népszámláló lapra szlováknak írtak be minket. Ezen állításunkat hajlandók vagyunk esküvel is megerősíteni. Alázattal kérjük a felső vizsgálóbizottságot ezen panaszunk felülvizsgálására."3 3 A Zemplén megyei Málca község magyarjait a számlálóbiztosok többnyire szintén szlovák nemzetiségűeknek jegyezték be. A magyar nemzetiségükhöz mindvégig csökönyösen ragaszkodó málcaiak egy csoportját - amint arról ifj. Macsó Mihály, özv. Drabant Józsefné, özv. Dobó Józsefné, Pócsi Gábor, Griger József és Puky Margit jegyzőkönyvbe foglalt panaszaiból értesülünk - a népszámlálási revizor erélyesen megfenyegette, és azzal ijesztgette őket, hogy egyenesen a megyefőnöknek, azaz a zsupánnak kell majd számot adniuk nyakasságukért.3 4 A számlálóbiztosok visszaéléseivel kapcsolatban nyújtott be panaszt a kassai zsidó vallású magyarok egy csoportja is, mivel az adatfelvevő biztosok vonakodtak őket magyar nemzetiségűeknek bejegyezni, sőt azt nem*egyszer kereken meg is tagadták. A panasztevők többek között felhívták a figyelmet az egyik kassai számlálóbiztos eljárására, aki egy magyar nemzetiségéhez kitartóan ragaszkodó zsidó vallású kassainak nyíltan a szemébe vágta: „Jól néznénk ki, ha azt írnánk be, amit maguk diktálnak.."3 5 A kassai zsidó vallású magyarokra nehezedő nyomás valóban elképesztő volt, mivel az összeíró közegek mindent elkövettek annak érdekében, hogy azok ne a magyarság sorait szaporítsák, hanem a zsidó, esetleg a „csehszlovák" nemzetiség kategóriájába kerüljenek. A magukat magyarnak valló zsidók ellen a számlálóbiztosok és a felettes politikai hatóságok szinte bármilyen kihágást és szabálytalanságot büntetlenül elkövethettek. Nagy port vert fel a korabeli sajtóban például Korányi Károly kassai ügyvéd esete. Korányi 1921. február 17-én jelen volt a házában megjelent és csak csehül beszélő számlálóbiztos ténykedésénél, s mivel lakói egy része 32 PEKI - VII - 6a - Népszámlálás - fol. 318 - Jegyzökönyvek. 33 Uo. 34 PEKI - VII - 6a - Népszámlálás - fol. 319 - Jegyzőkönyvek; PEKI - VII - 6a - Nyelvkérdés - Fol. 227 35 PEKI - VII - 6a - Népszámlálás - fol. 322 - Jegyzőkönyvek
