Századok – 1989

Könyvismertetések - Müller Georg E.: Stühle und Distrikte als Unterteilungen der siebenbürgischdeutschen Nationsuniversität 1141–1876 (Ism.: Hanzó Lajos) III–IV/549

544 KÖNYVISMERTETÉSEK 549 Figyelmes olvasás közben elvétve kisebb elírásokat vettünk észre: a velencei köztársaság különleges neve nem a „signoria", hanem a „Serenissima", Giacomo da Piacenza mestert nem azért nevezték „Lombardus"-nak, mert a friuli Gemona-ból jutott hazánkba, hanem azért, mert Lombardiában, Piacenza-ban született. A szerző kifejezései azt árulják el, hogy a középkori magyar püspöki székek betöltésének ismertetésében ingadozó, határozatlan. A XII. század elejétől kezdve nálunk is feltétlen érvényben vannak a wormsi konkordátum elvei: a székeskáptalan választ és a pápa megerősít. A királynak az a törekvése, hogy jogot szerezzen magának a betöltési eljárásban, sohasem járt sikerrel. A királyi assensus, amelyet a szerző említ, legkevésbé volt jogi természetű részvétel, esetről esetre csak a káptalanra vagy a Szentszékre tett egyéni hatásával érhetett el célt egy-egy jelöltje érdekében. A XIV. század végén az individuális erők egyre jobban érvényesülnek a magyar életben is. A nemzeti állam öntudatra ébredése, a humanista típusú uralkodó erőszakossága és az elvilágiasodás fokozódása Európa szerte előmozdítja a fejedelem beavatkozását az egyházi életbe. Az avignoni fogságban, továbbá a nyugati egyházszakadásban meggyengült pápai hatalom joghatóságát a világi hatalom igyekszik megnyirbálni és gúzsbakötni. Ennek a folyamatnak egyik következménye a püspöki és egyéb egyházi méltóságok betöltésébe való beleszólás kiváltságának megszerzése. Ez az európai folyamat hazánkban is lezajlik és az újkor küszöbére megérleli a világszerte egyedülálló királyi püspökkinevező jogot, amelyet azonban a pápa sohasem ismert el, legfeljebb csak a megnevezés, bemutatás alakjában. A hazai felfogás szerint a király átveszi a káptalan szerepét és a pápának ezután is csak a megerősítés jogát hagyja. A két ellentétes elv szembekerülése állandó vitákat váltott ki a Szentszék és a magyar államhatalom képviselői között, anélkül, hogy közös nevezőre jutottak volna a vitázó felek. Megjegyzéseink korántsem érintik J. munkájának tudományos értékét, csupán azt bizonyítják, hogy minden sorát különös figyelemre méltattuk. A két kötet anyaga különösen alkalmas volt arra, hogy a szerző felfedje azokat a mélyreható és sűrű kapcsolatokat, amelyek az egyházat a magyar társadalmi, szellemi, gazdasági és politikai élettel összefűzték. Szemléltesse az egyház nevelő, civilizáló hatását. Kiemelje a török veszedelem jelentkezésével az egyháziak és a pápaság állandó éberségét, rámutasson a vallási és néprajzi viszonyok alakulására, amelyet a pogány elől menekülő balkáni népek beözönlése okozott az ország déli területein. Végül feltárja előttünk a középkori magyar lélek állandó tájékozódást a pápasághoz, amelytől lelkiségének gyarapodásával fenyegetett hazájának védelmét is várta. Galla Ferenc MÜLLER, GEORG E. STÜHLE UND DISTRIKTE ALS UNTERTEILUNGEN DER SIEBENBÜRGISCH-DEUTSCHEN NATIONSUNIVERSITÄT 1141-1876. Verfassungsrechtliche Forschungen. Hermannstadt 1941, Kraft & Drotleff, XII, 402 1. 4°. (SCHRIFTENREIBE DER DEUTSCHEN VOLKSGRUPPE IN RUMÄNIEN.) Az erdélyi szász alkotmánytörténelemnek ez az új szintézise a harmincas-negyvenes évek szász történésznemzedékének sajátos történetszemléletét tükrözi, azt a szemléletet, mely a szászság autochton voltának szinte dogmatikus hitében fogant. M. művét szerkezetileg egy csúcsára állított gúlához hasonlíthatjuk. A csúcs az Andreanum, innen kiindulva szélesedik, növekszik az „etnikai tartalmú önkormányzat", hogy az 1867. évi XII. tc. rendelkezéseinek széles síkjával záruljon. A gúla lapjait az alkotmánytörténeti bevezetés, a Szászföld városainak igazgatásáról szóló rész, az önkormányzat faluközösségi életének tárgyalása, valamint a székek és kerületek szervezetének részletes ismertetése alkotja. Terjedelmes függelék regisztrálja a székek és disztriktusok földesúri birtokait. A munka mint anyaggyűjtemény felöleli tárgyához tartozó összes részlet- és vitakérdéseket, de sajnálatosan nélkülözi azokat az összevetéseket, melyek a szomszéd népek jogi és társadalmi helyzetével kapcsolatban kínálkoznak, amint megvan pl. V. Seidel könyvében a hasonló helyzetű sziléziai németség sorsának vizsgálatánál (Der Beginn der Deutschen Besiedlung Schlesiens. Darstellungen u. Quellen zur Schlesische Geschichte. XVII 1913. 9. 1.). M. szigorúan zárt koncepció keretében, szinte elszigetelten tátja fel a szász önkormányzat közigazgatási és bírósági hierarchiáját. Comesek, városbírák, polgármesterek, han-