Századok – 1989

Könyvismertetések - Koschaker Paul: Europa und das römische Recht (Ism.: Bónis György) III–IV/533

KÖNYVISMERTETÉSEK 533 A továbbiakban a kijevi orosz állam kultúrájának többi oldalával ismerkedünk meg. A szerző művészi tolla érzékelteti, ha kifejezetten nem is mondja, hogy ez a kultúra egy színvonalon állott Közép- és Kelet-Európa egyidejű kultúrájával, sőt némely tekintetben még felül is múlta azt. A hanyatlás, majd teljes pusztulás okai előttünk is jól ismertek. A kijevi állam szétszakadása a kiindulópont. A részfejedelemségek kulturális téren nem képesek ugyanolyan erőkifejtésre, mint a régi kijevi állam, bár néhány kultúrközpont működése ez időben is kimutatható. A kegyelemdöfést a tatárok adják meg. Ezek igája alatt nyögő orosz földön a kultúra tovább fejlődni nem tud, sőt a meglévő alapok is elpusztulnak. A mindennapi létért való küzdelem lefoglalja az oroszok minden erejét, a gazdasági és politikai viszonyok nem kedveznek a kultúrának. Kétszáz év múlva újraéled az orosz állam Moszkva körül, újraszületik az orosz kultúra is, de teljesen más alapokon. A kijevi kor tradíciója elhalványodott ugyan, de az új viszonyok között is termékenyítő hatást gyakorolt. Perényi József KOSCHAKER, PAUL EUROPA UND DAS RÖMISCHE RECHT München-Berlin 1947, Biederstein, XII, 378, 1 L 8°. A német tudományos élet, mely annyit szenvedett a nemzetiszocialista „irányítás" következtében, lassan kezd magához térni ájultságából. Jellemző, hogy legjelentősebb új művei azoktól származnak, akik az elmúlt rendszerben mellőzést szenvedtek. így a nyugalmazott berlini, majd tübingai professzor, Koschaker, szinte nyolcvanadik esztendejének küszöbén lépett a világ színe elé egy terjedelmes, impozáns módon dokumentált könyvvel, amelyben a római jog európai művelésével és hatásával foglalkozik a középkor és az újkor századaiban. Ezt a tárgyat a nemzeti szocializmus, mint a materialista világnézet termékét, súlyos kritikával illette s a jogi tanulmányi rendben jelentéktelen szerepre kárhoztatta. Pedig a római jognak jelentős alakító szerepe volt Európa mai arculatának létrehozásában, s ha ma már nem is érvényes jog, tanulmányozása világszerte elterjedt. Hogy mást ne említsünk, a szerző rámutat a Szovjetunióban hivatalos jogi tankönyvként kiadott „Általános gazdaság- és jogtörténet" szerzőjének, Peretyerszkijnek a római jogról 1945-ben tett kedvező nyilatkozatára (356. 1.). A római jog tehát ma a művelt világ közkincse, a múltban az európai műveltség fejlődésének fontos tényezője; ezért érdekel bennünket a változatos életsorsáról szóló tudós beszámoló. A munka első fejezetei Európa fogalmát és létrejöttét tárgyalják a modern történeti irodalom alapján. Európa K. szerint nem földrajzi, hanem kulturális fogalom; germán és klasszikus (elsősorban római) elemek sajátságos kapcsolata, mely történelmi úton jött létre. A szó a görögöknél is előfordul, de még csak hazájukat jelenti. Csak Nagy Károly koronázásával született meg a mai értelemben vett Európa. Ehhez a lépéshez Bizánc hatalmának, az impérium Romanum folytatásának összezsugorodása adta meg a lehetőséget, ez viszont - Pirenne kutatásai szerint - szoros összefüggésben állott az Iszlám szédületes előtörésével. A súlypont áthelyeződött Konstantinápolyból az Alpoktól északra, a földközi-tengeri birodalomból szárazföldi impérium lett. A császárrá koronázással megszületett a római birodalom hagyományait átvevő új, germánfrank jellegű impérium occidentale, szemben Bizánccal, az impérium orientale\z\ és a lelki Rómával. 800 óta beszélhetünk Európáról. Ennek az új nyugati birodalomnak, mely Bizánc mintájára és mégis vele szemben keletkezett, a kereszténység támogatására volt szüksége. K. részletesen elemzi a kereszténységnek az államhoz való viszonyát az első századoktól kezdve. Nagy Károly birodalma, s a német császároké is, mely a keresztény hit védelmezőjeként jelentkezett, ebben a hivatásában talált igazolást és tekintélyt. De ez még nem jelentette az antik kultúrával és így a római joggal való kapcsolatot. A műveltség közvetítői klerikusok voltak, kik a keresztény tanítást, nem az antik szellemet képviselték. Csak a XI. századtól kezdték a római birodalom eszméjét és a római császár jogait a német uralkodókra alkalmazni, különösen I. és II. Frigyesre (politikai Róma-eszme). Ezt az invesztitúra-harc előmozdította anélkül, hogy a régi Róma valóságos megújításira, vagy világuralmi törekvésekre vezetett volna. De ahol a politikai Róma-eszme nem érvényesülhetett, ott is