Századok – 1989

Könyvismertetések - Adama van Scheltema F.: Die geistige Mitte (Ism.: Bogyay Tamás) III–IV/527

KÖNYVISMERTETÉSEK 527 A peres eljárásra és a fellebbezésre vonatkozó fejezetei nemigen mondanak újat Hajnik közléséhez képest. Szépen fejtegeti viszont a földesúri széken a bírótársak, különösen a nem nemes bírótársak szerephez jutását. Kár volt azonban azt a szokást, hogy a vármegye a földesúri bíróság jogszerűségének ellenőrzésére szolgabírót küldött ki, Hómanra hivatkozva Károly Róbert művének tulajdonítani (49. I.), hisz maga is idézi Kun László pallosjogi privilégiumát, mely szerint a tolvajok és latrok feletti ítélkezésnél, annak igazolására, hogy nem vakmerően és igazságtalanul ítélkeznek, a vármegye bírái vagy a szomszédos város esküdtei legyenek jelen (63. 1.). Teljesség kedvéért megemlítem, hogy előfordul egy-két pontatlanság is. így a 34. 1. 17. jegyzetben nem tünteti fel az általa hivatkozott oklevél lelőhelyét, criminates casus alatt pedig általában bűnügyet ért (45. 1.), noha ez alatt még jóval később is csak a nyilvános gonosztevők ügyeit értették. E csekély hibákat is azért tartjuk szükségesnek megemlíteni, mert a teljesen tárgyilagos mérlegelés ad igazi súlyt annak a mélységes szomorűságnak, amellyel letesszük Sz. dolgozatát. Egy pontos, aggályos kutató és kitűnő logikájú önálló gondolkozó első jelentkezése. És mégsem kaphatunk tőle többé semmit. Degré Alajos AD AM A VAN SCHELTEMA, F. DIE GEISTIGE MITTE UMRISSE EINER ABENDLÄNDISCHEN KULTURMORPHOLOGIE München 1947, Leibniz Verlag, 187 1. 8°. A holland születésű de évtizedek óta Németországban élő régész és művészettörténész Nyugat művészettörténetét tárgyaló hatkötetes kiadatlan munkájának tanulságait foglalja össze ebben a könyvben. Az igénytelen külsejű kis kötet nagyszabású kísérlet az európai művelődés történetében megnyilvánuló törvényszerűség feltárására, amely helyenként, szinte a szerző akarata ellenére, az alcímben megjelölt kereteken túl, történetfilozófiává mélyül. Mint kivonat, a tétel bizonyítására nem nyújthatja az egész történeti anyag kimerítő és folyamatos tárgyalását, ezért a kifejtett elmélet helytálló voltával szemben sem lehet véglegesen állást foglalni. De mind maga az elmélet, mind alkalmazása a példaként felhozott igen különböző történeti jelenségekre többnyire alig járt vagy néha egészen új utakat mutat olyan érdekes eredménnyel, hogy megérdemli az alaposabb figyelmet. Szokatlan már a nyugati kultúra idő- és térbeli elhatárolása is. Sch. az európai történelem közkeletű ókor - középkor - újkor beosztásában a görög-római ókor helyébe az őskor és a germán ókor ún. „történelem előtti" korszakát állítja, nemcsak azért, mert az antik kultúrát, bevallottan Spengler nyomán, egészen különálló egységnek tekinti, hanem főként mert szerinte a ma már világrészekre elteijedt európai műveltséget létrehozó szerves, benső fejlődés a késő kőkorszakban indul meg és onnan követhető megszakítás nélkül máig, nem pedig csak a germán-román keresztény középkor kezdetétől. Ebben az évezredes fejlődésben a szellem működésének szerkezetét a kör és középpontja mértani képével, a folyamat törvényszerű ritmusát pedig a szívverés és lélegzés élettani hasonlatával szemlélteti. A kör kerülete a külső, racionális valóság, a férfi világa. Vele szemben áll az irracionális, szellemi, szilárd középpont (erre vonatkozik a könyv címe is, a női princípium világa. A kettő közti dinamikus feszültség a nyugati történelem dialektikus menetének mozgatója. Az emberi szellemnek ehhez a kettősséghez való viszonya szerint a művelődés három, egymást ritmikusan váltó alapállapoton megy át:: A) A külső világ megragadása, a kör kerületéhez kötöttség. В) nyugvó középponthoz kötöttség, amely az egész művelődésnek szellemi egységet ad. C) Az egységet adó szellemi kötöttség szétszakítása, centrifugális mozgás újra a külső valóság felé. E három állapot váltakozása adja a nyugati művelődés lüktető ritmusát, amely centripetális összehúzódások (systole, integratio) és centrifugális kitágulások (diastole, desintegratio) sorából tevődik össze. Mindebből azonban nemcsak akciók és reakciók egyszerű hullámvonala adódik. A szellemi középpont ugyanis mindig'változik. Részben mert a szellemi fejlődés háromütemes periódusai az előzőkhöz és következőkhöz viszonyítva, maguk is nagyobb, átfogó periódusok egyes ütemeinek bizonyulnak. A szellemi