Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

40 LACKÓ MIKLÓS A szakmunkások körében a Népszava olvasói (17,7 százalék) kisebbségben voltak a szélsőjobboldallal szemben (21,1 százalék), de a polgári liberális lapok olvasóit is beszámítva, az antifasisztának nevezhető szakmunkások aránya jóval megelőzte a konzervatív jobb- és szélsőjobboldali lapokat olvasókét. A legtöbb baloldali, s a legkevesebb szélsőjobboldali újságolvasó, a szakmák sorrendjében: 1. szerszámlakatos, mintalakatos, 2. öntő, kovács, 3. műszerész, villanyszerelő. Az esztergályosok körében viszont teljesen azonos volt a baloldali és a szélsőjobboldali olvasók aránya. A legtöbb szélsőjobboldali olvasó a lakatos (háromszor több szélsőjobboldali, mint baloldali), a kisipari, nem vas-gépgyártó szakmák szakmunkásai (a szélsőjobboldali olvasók ötször nagyobb arányával), valamint a napszámosok körében volt található. A legtöbb apolitikus beállítottságú olvasót a napszámosok, a nem vas-gépipari kisipari szakmunkások s a gépmunkások között; a legkevesebb apolitikus olvasót a szerszámlakatos, műszerész stb. munkások, a lakatosok, az öntők, kovácsok között találhattunk. A polgári liberális bulvársajtót legtöbben a lakatosok, az elit szakmák szakmunkásai s a - nyilván régi városlakó - betanított munkások olvasták; a legkevesebben azok a tanult vagy tanulatlan munkások, akik mélyebben politikus beállítottságúak voltak. A leginkább dichotom, a bal- és szélsőjobboldal között közel azonos mértékben megoszló olvasótábor az ilyen vonatkozásban már említett esztergályosok s a betanított gépmunkások között volt található. Az újságolvasás mértékét és irányát erősen befolyásolta a munkások életkora. A vizsgálat adatai szerint a legfiatalabb korosztályban igen sok volt az újságot nem olvasó dolgozó; kevés volt a baloldali és liberális, jóval több a kormánypárti és főleg a szélsőjobboldali lapokhoz vonzódó munkás, s végül: igen nagy volt az apolitikus lapokat kedvelők aránya. Mindezt - s főleg a tanoncok rossz politikai orientációját - részben e fiatal munkások származása magyarázza: mint már többször utaltunk rá, körükben igen magas volt az államtól, várostól függő félproletár családból valók száma. Politikusabb, noha viszonylag erősebben a szélsőjobboldal felé orientálódott a 25-39 évesek korcsoportja: közülük is sokan nem olvastak újságot, s a szakmunkások körében eléggé nagy volt a szélsőjobboldali lapokat olvasók aránya. A legprogresszívebbnek a 44-55 év közötti, érett munkások bizonyultak, azok a dolgozók, akik zömükben az első világháború előtt, alatt vagy a húszas években lettek ipari munkások, s nyilván a leginkább mentek át a baloldali munkásmozgalom nevelő, orientáló hatásán. A szakmunkások, gépmunkások ebben a korcsoportban erősen baloldali beállítottságot mutattak, 20 százalékuk nyíltan szociáldemokrata lapot olvasott, szélsőjobboldali olvasó csak 6 százalék volt közöttük. A legidősebb munkások politikai arculata az újságolvasás tükrében viszont nem volt ilyen pozitív: erősebben apolitikus, viszonylag sok jobb- és szélsőjobboldali olvasót találhatunk közöttük.