Századok – 1989

Tanulmányok - Fejős Imre: Az országgyűlési ifjak társalkodási egyesülete III–IV/442

ORSZÁGGYŰLÉSI IFJAK EGYLETE 443 válik a nemesség fiainak az ügyvédi pályára való tódulása, hogy a XVIII. század közepén már könyvet érdemes kiadni a patvarista neveléséről és kötelességeiről. E szerint, ha a növendék ügyvédjénél már elég gyakorlati, irodai és elméleti ismereteket szerzett, főnöke ajánlásával valamely mágnáshoz áll be. A XIX. század első felében, amikor nem volt tulajdonképpeni fővárosa az országnak, a diéták rövidebb-hosszabb idejére Pozsony a nemzeti élet centruma. Az udvar megjelenése, maga az országgyűlés tárgyalása, a törvényhozókkal való személyes érintkezés, a szabadabb és sokrétűbb városi életforma olyan alkalmat adott az ifjúságnak a személyes élmények és tapasztalatok gyűjtésére és hasznos összeköttetések szerzésére, aminőt az ország határain belül sehol máshol meg nem szerezhetett. Nem csoda, hogy a nemesség legelőkelőbbjei küldték fel fiaikat Pozsonyba, gyakran a követi tisztet viselő apák oldalán, hogy itt ügyvédi cenzúrát téve, egyszersmind a közpályára is felkészülhessenek. De a bene possessionátusok fiai mellett megjelennek a szegény nemesség kiváló sarjai is, akiket a megélhetés kényszere visz a jogi pályára és akiket a feudális birtokrendszer és alkotmány fenntartásához a múlt század harmincas éveiben már semmi érdek sem fűz. A magyar vidékről felgyűlt ifjúság műveltsége, legalábbis tömegében, csekély és egészen korszerűtlen, mert kizárólag a latinos-retorikai iskola nevelte. Társadalmi viselkedése sokszor pallérozatlan. Kiszabadulva a szigorú családi és iskolai fegyelem alól, nagy dorbézolásokban, kártyacsatákban, sőt verekedésekben éli ki erejét, aminek még halálos áldozata is akadt. Pozsonyban jóformán egyedüli rendes hallgatója lévén az üléseknek, a XVIII. századtól fogva zajos véleménynyilvánításával, egyelőre konzervatív nemzeti szellemben, befolyásolni igyekezett a tárgyalásokat. Tőlük eredt azoknak a pasquillusoknak i nagy része is, amelyeket ezeknek az országgyűléseknek kéziratos naplói szinte hivatalos formában örökítettek meg. 1741-ben a főrendek úgy védekeztek az ifjúság ellen, hogy tizenkét táblai assessoron kívül kitiltották az egész hallgatóságot; a személynök hasonló indítványt tett az alsó táblán is. De Szirmay Tamás zempléni követ szót emelt a nyilvánosság érdekében, és mindössze annyi történt, hogy a kancellistáknak, akik eddig a követek közé vegyülve álldogáltak, külön helyet jelöltek ki a királyi tábla asztala mögött, és kimondták, hogy csak olyan ifjút bocsátanak be, aki valamely követ oldala mellé van adva és ezt igazoló jegyével a janitor előtt bizonyítja. Az 1792/93. évi országos bizottság házszabály tervezete ezeket az intézkedéseket fel akarta újítani, hozzátéve, hogy az elnök jogosult zárt üléseket is rögtönözni. Mindez azonban csak papíron maradt. Az 1843-as augusztusi teremrendezésig, amikor korláttal külön helyet jelöltek ki a kancellisták számára, régi szokás szerint szabadon mozoghattak az üléseken és - bár kétségtelen visszaélés volt, amit az ellenzék is elismert - befolyásuk tovább fokozódott a tárgyalásokra, de most már a reform szellemében. Az ifjúságnak eluralkodása ugyan nem mindig szerencsés következménnyel járt, mert kitermelte a szónokoknak egy új fajtáját, akik szóáradatukkal az ifjúság vivátjaira pályáztak, mégis érdeme ennek a hallgatóságnak, hogy a diétákon haladó szellemű közvéleményt teremtett és egyetlen közvetítő volt a nemzet felé abban a korban, amikor a tárgyalások sajtó útjáni nyilvánosságát a kormány a legszűkebbre szorította.1 1 Kérészi Zoltán: Rendi országgyűléseink tanácskozási módja, 1906. - Itt a további irodalom. Képek a Magyar Politikai és Törvényhozási Életből. 1844., II. füzet. Mcllhardt Gyula: Somogy vármegye képvise-