Századok – 1989
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Honoráciorok a reformkorban III–IV/427
HONORÁCIOROK A REFORMKORBAN 439 szenvedés, önmegtartóztatás, kitartás eredménye, s a fölfelé vezető út tele volt megaláztatásokkal, mellőztetéssel. „Első gyermeki esztendeitűi fogva 20 és 30 esztendőkig az oskolában fetrengett, a szükséggel és ínséggel ezer (nyomorúságival) küszködött, nem is élt, hanem nyavalygott".55 Ennek ellenére, aki csak tehette, vállalta ezt is, hogy kiemelkedhessék a jobbágysorból. Ha ez a törekvésük sikerült, és mint tanult emberek honoráciorok lettek, kevés kivétellel legszívesebben elfelejtették volna, hogy honnan jöttek, és nemcsak megszakították a kapcsolatot régi környezetükkel, hanem le is nézték szüleiket, régi ismerőseiket. A honoráciorok heterogén voltából következik, hogy közöttük egységes politikai állásfoglalásra nem került sor. Kinek-kinek egyéni érdekei, életkörülményei szabták meg, hogy a magyar politikai élet melyik mozgalmához, melyik irányához csatlakozott. Azonos foglalkozású, azonos anyagi viszonyok között élő honoráciorok körülbelül egyformán foglaltak állást. A legszembetűnőbb politikai csoportokat kell még számba vennünk. Mind a katolikus, mind a protestáns papság túlnyomó része minden valószínűség szerint a konzervatív nemességhez asszimilálódott. Ugyanekkor a 48-as események arról tanúskodnak, hogy az alsópapságot sok szál fűzte a parasztsághoz és a proletár értelmiséghez. A debreceni református lelkipásztorok politikai felfogása - Varga Zoltán kutatásai szerint - monarchikus, antidemokratikus. Műveltségük a német felvilágosodás hatását, a törvényekről való felfogásuk konzervatív lelkiségüket bizonyítja. Életszemlélet és életstílus tekintetében felfogásuk tisztán polgári, beszédeik a polgári erényeket dicsérik. Igehirdetésük a 40-es évek közepén erősen demokratikus irányba fordul.5 6 Figyelembe véve Debrecen vezető és irányító szerepét a református egyházban, ezt a jellemzést általánosabb érvényűnek tekinthetjük. A kormányhivatalnokokról, elsősorban a kir. kamara nem-nemes tisztviselőiről, továbbá a megyei és városi tisztviselőkről állásuknál fogva joggal tehetjük fel, hogy magatartásuk rendkívül konzervatív lehetett, ezzel szemben a falusi jegyzők demokratikus magatartását már Sándor Lipót nádor panaszolja a Martinovics- összeesküvéssel kapcsolatban.5 7 A főnemességtől való erős anyagi függésük miatt nem meglepő a gazdatisztek konzervatív magatartása. Voltak az 1843^44. évi országgyűlésen követek, akik nem akartak nekik szavazati jogot biztosítani, nehogy ezzel is eszközöket adjanak az oligarchia kezébe.5 8 A nemes és nem nemes értelmiségi proletariátus az állami hivatalok korlátolt felvevőképessége miatt tódult az ügyvédi pályára. Meglehetősen széles rétegről van itt szó, amelynek megélhetését a felbomló feudalizmus már, a kialakulóban levő kapitalizmus még nem tudja biztosítani, ezért osztályhelyzetük minden forradalmi megmozdulás kész támogatóivá tette őket. A fennálló államrend tudatában volt ennek, 55 Szaller György kéziratos munkájából idézi Mályusz Elemér, A magyarországi polgárság a francia forradalom korában. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. 1931. 250. 1. 56 Varga Zoltán: Debreceni lelkipásztorok, mint híveik politikai és társadalmi vezetői (1790-1848). A Debreceni Református Kollégium Tanárképző Intézetének Dolgozatai. 1936. 57 Mályusz: Sándor Lipót i. m. 828. és 848. 1. 58 Kovács i. m. III. к. 353. 1.
