Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

38 LACKÓ MIKLÓS fele arányban oszlottak meg a bal- és a jobb-szélsőjobb között. A szakmunkások és a gépmunkások természetesen politikailag is szervezettebbek voltak, mint a teljesen tanulatlan dolgozók. De nemcsak a baloldali szervezetek tagjai voltak többen közöttük, hanem a szélsőjobboldaliak is; a teljesen tanulatlan munkások - legalábbis e részleges adatok szerint - szervezetileg jóval kisebb arányban tartoztak a szélsőjobboldalhoz, mint a szak- és betanított munkások. Korlátozott számú adatainkat egybevethetjük a munkások életkorával is - természetesen tudva azt, hogy ilyen részletes felbontás esetén az egyes kategóriákba számszerűen kevés, olykor alig néhány munkás kerül, s így eredményeink általánosíthatósága erősen vitatható. Eszerint aránylag a legtöbb szélsőjobboldali szervezethez tartozó munkást a 25-39 évesek korcsoportjában taláhatunk, méghozzá a szakképzett és a szakképzetlen dolgozók között egyaránt; aránylag a legtöbb baloldalit és a legkevesebb szélsőjobboldalit a 40-45 évesek között. Érdekes módon, a legidősebb nemzedékben, az 55 évesek vagy ennél idősebbek korcsoportjában több szélsőjobboldali szervezethez tartozó munkás volt, mint baloldali, még a szakmunkások között is. A napszámosok, segédmunkások csoportjában kevés baloldali és szélsőjobboldali, ezzel szemben aránylag sok kormánypárti-jobboldali hazafias szervezeti tag mutatható ki. A betanított munkásokra a végletesség volt a jellemző: viszonylag sok baloldali és sok szélsőjobboldali volt közöttük - ez a végletesség náluk erősebbnek mutatkozott, mint a szakmunkásoknál. Újságolvasó munkások A megkérdezett munkások politikai érdeklődésének, beállítottságának, sőt: bizonyos fokig kulturális színvonalának fontos mérő eszköze a sajtó, az újságolvasás lehet. A Hofher-Schranz gyári 1939 őszi munkásfelmérés ebben a kérdéskörben különösen érdekes eredményeket, s a viszonylag sok válasznak köszönhetően jól feldolgozható adatokat nyújtott. Beszámolónkat a munkásságnak az újságolvasásból következtethető politikai kultúrájáról az is megkönnyíti, hogy a felmérés erre vonatkozó adatait Vásárhelyi Miklósné Pór Edit már régebben részletesen és kitűnő szempontokat alkalmazva feldolgozta.10

Feladatunk elsősorban az ő feldolgozásának tömör ismertetése, s legfeljebb néhány további szemponttal való kiegészítése. A szerző összefoglalójában a Hofnerr-Schranz gyári felmérés sajtóra vonatkozó adatait a korabeli, 1930-as évek végi általános sajtóviszonyokba helyezve értékeli. Hangsúlyozza, hogy az újságolvasásról szóló válaszokat nemcsak a munkások beállítottsága, hanem - ettől persze elszakíthatatlanul - a korabeli magyar sajtóviszonyok is behatárolták: így a liberalizmus felé hajló nagytőke kiemelkedő szerepe az újságkiadás terén - bármennyire korlátozott volt is ez a liberalizmus, különösen a 30-as évek végén, amikor a kormánynak a sajtóra gyakorolt befolyása mind erőteljesebben nőtt, amikor a kormánypárt - főleg még Gömbös Gyula által létrehozott, s a politikai szélsőjobboldal felé hajló - tömegsajtója előretört, s már léteztek ellenzéki-szélsőjobboldali, nyilas, nemzetiszocialista tömeglapok is (Pesti Újság, 10

Pór Edit: Újságolvasó munkások. Valóság, 1976. 3. sz.