Századok – 1989

Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Honoráciorok a reformkorban III–IV/427

432 HECKENAST GUSZT/'' mint azok a jobbágyfiak, akiket 1785 előtt földesuruk még a magasabb iskoláktól eltilthatott. Viszonylag sok a honorácior a nyugati határszél szintén inkább német, mint magyar lakosságú megyéiben és azokban a magyar népességű megyékben és kerületekben, amelyekben a sok mezővárosnak a jobbágyságnál lényegesen kedvezőbb helyzetben levő polgárai szintén aránylag könnyen juthattak felsőbb iskolákba, elsősorban a Duna-Tisza-közén. A későbbi iparvidékek körvonalai szintén sejthetők már. A sz. kir. városokban pedig, néhány visszamaradt városka kivételével, mindenütt aránylag sok honorácior élt. Különösen a kulturális gócpontok, püspöki és megyeszékhelyek vonzották őket. A honorácior-réteg a legkülönbözőbb eredetű, helyzetű és foglalkozású emberekből tevődött össze, akik között jóformán egyedüli közös vonás a még-nem-nemes, de már-nem-jobbágy állapot. Előkelőbb részük csak a nemesi terheket viselte, a többi együtt adózott a közönséges nem-nemesekkel. Úgy látszik, hogy középső rétegük bizonyos adók mellett a nemesi terheket is kénytelen volt viselni. Egyébként a rendelkezésünkre álló kevés adat tanúsága szerint a legnagyobb összevisszaság uralkodott ebben a kérdésben, s a helyi hatóságoktól függött, hogy a honoráciorok közül mely elemek milyen adónemek terhét hordozzák.16

Helyzetük általában az úrbéri telken élő nemesekével volt azonos,1

7

s a reformkor folyamán javuló tendenciát mutat.18 Bírói hatóságuk a vármegye, azonban a szabad vagy legalább privilegizált helységben lakók eredetileg a helybeli bíróság alá tartoztak,1

tehát a sz. kir. városokban lakók a városi bíróság alá. A reformkor folyamán ez a helyzet megváltozik, s a városokban élő honoráciorok is a megyei joghatóság alá kerülnek,20

ami kétségtelenül társadalmi emelkedésük mellett szól. E változás nyomon kísérhető a helytartótanács ügyintézésében. A helytartótanács 1808-ban még a város, 1833-ban már a vármegye mellé áll Sopron sz. kir. város és Sopron vm. viszályában.2

1

Ettől kezdve a helytartótanács következetesen a megyék mellett foglal állást a felmerülő ügyekben. Végeredményben a városi tanács tagjai és a városi tisztviselők maradtak csak a városi bíróság hatásköre alatt, akik büszkén möndták, hogy „minden alkalommal az Érdemes czímmel megelégedve magasabbat nem vadászunk".2

2

A honorácioroknak megkülönböztetett helyzetéből következett minden testi büntetés alóli mentességük, viszont letartóztatás és vizsgálati fogság esetén nem részesültek kivételes bánásmódban.2

3

Fellebbezési joguk nem különbözött semmiben a nem honorácior nemtelenekétől, viszont nem-nemes tisztviselők fellebbezhettek, ha a bírói ítélet hivataluktól, közvetve tehát honoráciorállapotuktól fosztotta meg őket.2

4 15

Orsz. Lt. Helytt. Pubpol. 1838. F. 227. és 1841. F. 23. P. 78. 16

Vö. Orsz. Lt. Canc. 5561/1838. » 17

Scherer Ferenc: Békés vármegye társadalma 1695-1848. Gyula, 1941. 37. 1. 18

így pl. a Hajdú-kerületben felmentik őket a katonai szállásolás személyes terhe alól. Kolosvári-Óvári: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. III. к. 547. 1. 19

(Kövy Sándor): Magyar Polgári Törvény. Sárospatak, 1824. 40-45. 1. 20

Szlemenics Pál: Magyar polgári törvény. Pozsony, 1845. 62. sk. 1. 21

Orsz. Lt. Helytt. Pubpol. 1808. F. 3. P. 26. - 1835. F. 185. 22

Orsz. Lt. Helytt. Pubpol. 1841. F. 23. P. 78. 2i

Ifj. Dombováry Géza: Fenyítő eljárás és büntetési rendszer Pestmegyében а XIX. század első felében. Budapest, 1906. 157. és 365. I. 24

1790 : 43., 1802 : 20., 1836 : 13. és 17. törvénycikkek.