Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
A KÖZÉPKORI MAGYAR ÍRÁSBELISÉG 391 csak láttuk, az ilyen esetek száma csekély. Változékony természetüknek megfelelően, merev általánosításoktól tartózkodva, egyénileg kell bánnunk ezen írásainkkal, mert még mindig meglepetéseket rejtegethetnek. Nem lehetetlen, hogy ilyennel van dolgunk Márton ispán nejének, Magdolna asszonynak, az általuk alapított csatári monostornak és saját gyermekeinek tett adományáról szóló, 1141 és 1146 közötti időben kelt oklevelében.4 7 Eddig mi is a királyi pecsétes magánoklevelek csoportjába soroztuk. Azonban több körülmény más eredményre utal. 1. Az oklevél Magdolna asszony nevében szól. 2. A királyi licentiáról és consensusról nincs benne szó, ami nem fogható pusztán véletlen elnézésre, hanem valószínűleg azért maradt el, mert egy, a férjétől dotaliciumként kapott, meg egy vásárolt prediumáról, 6 szőlőkertről és több ingóságról, a saját, vitán felül álló rendelkezési joga alapján intézkedett, miután férje, királyi engedéllyel, már korábban disponált közös családi vagyonukról. Úgy látszik erre céloz az anathema-formulában is, amikor kiemeli, hogy saját vagyonáról és nem a máséról rendelkezett („...de meis propriis, non de rebus alienis ordinavi"). Megpecsételésről sem történik oklevelében említés. Mivel csak az admonti kódexben lévő közel egykorú másolatát bírjuk, pecsétjére vonatkozólag nem állíthatunk minden kétséget kizáróan biztosat. Ellenben fontos tény, hogy chirographum volt. Azért, a királyi licentia hiányából következtetve, sokkal valószínűbbnek látszik, hogy nem is volt megpecsételve, hanem francia modorban, chirographalással hitelesítették.48 Ez azért is hihető, mert a csatári monostorban szerkeszthették, ahol a XIII. század közepéig nem használtak konventi pecsétet, az apátét pedig, ha egyáltalában lett volna is neki akkoriban, az ügyben való érdekeltségük miatt nem alkalmazhatták.49 Pecsét hiányában két hitelesítési mód közül választhattak: vagy királyi pecsétet kérnek, vagy chirographálnak. Mivel az első eset kényelmetlen volt és fölöslegesnek is mutatkozott, az általuk ismert francia hitelesítési módszert, az intercidálást választották, s formailag is magánoklevelet produkáltak. De valószínűleg azért is chirographáltak, mert oklevélre volt szükség: az egyikre Magdolna asszony, a másikra a konvent tarthatott igényt. Megoldásuk különben sem volt merész, mert már ismerte Feliciánus érsek (1134) is, s mint még látni fogjuk, a század nyolcvanas éveiben az első oklevélkiadó káptalanok is (valószínűleg) pecsét nélkül, így hitelesítik kiadványaikat. (Ld. a §-t). Ugyancsak eltér, és nem szándékolt, ezért elszigetelten maradt haladást jelent a magánjogi írásbeliség korabeli gyakorlatához képest Eusidinus comesnek a barsi plébánia megalapításáról szóló s Martyrius érsek által 1156-ban szerkesztett és saját pecsétjével ellátott oklevele.50 Formailag egyházi hatósági oklevél ez a királyipecsétes magánrendelkezések modorában kiállítva. Eusidinus maga kérte az érseket adománya 47 Szentpétery: Krit. j. 75. sz. - Szövege: Magyar Könyvszemle 1893. 18-20. 1. 48 Szentpétery: Oklevéltan 73. 1. és 4. sz. jegyzet. - Kumorovitz: Pecséthasználat 29. 1. 49 Kumorovitz: Pecséthasználat 43. 1. - A Márton ispán oklevelének franciás vonásaira vonatkozólag olv.: Bárczi G.: Az árpádkori magyar hangjelölés c, ch és sch jeleihez. (Melich- Emlékkönyv, 1942. 33. 1.) Magdolna asszony oklevele pedig a féijéével egyidejűleg s ugyanabban az frómühelyben készült. (Szentpétery: krit. j. 75. sz.) 5U Mon. Strig. Eccl. I. 109. 1. - „Eiusdem Euzidini rogatu piacúit archiepiscopo, ut huiusmodi mee et Euzidini confessionis statutum ob multimodam detrahentium atque calumpniantium versutias proprio sigillo confirmatum posterorum memorie irrefragibiliter observandum relinqueret."
