Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
A KÖZÉPKORI MAGYAR ÍRÁSBELISÉG » 389 tery szerint, vidéken, az érdekelt egyházak scriptorai által szerkesztetett meg. Ebbe a csoportba számítható az 1113-i zobori conscriptio, amelyet a monostor különböző időben s részben a szóbeliség útján szerzett birtokainak az írásos megrögzítésére Gaufredus apát szintén otthon szerkesztett meg, de királyi pecséttel is megerősíttetett. Ilyen az 1135-ben készült bozóki conscriptio is.34 A magánjogi írásbeliség vidéki központjai ezek szerint tehát: Tihany, Somogyvár, Győr, Veszprém, Pannonhalma, Csatár, Zobor, Bozók és más, eddig még ismeretlen helyek. B) A magánintézkedést tartalmazó királyi pecsétes oklevelek második csoportjába tartozik Bandi fiainak: Ogiuznak és testvérének: Miscanák, az almádi monostor alapításáról szóló két (1117. és 1121.) oklevele a Seines asszony adományáról (1146), a Fulco hospes végrendeletéről (1146), a Margit úrnő adományáról (1152), a Martyrius érsek adományáról (1156), Walferus ispánnak a Quizun-i apátság megalapításáról szóló oklevele (1157), az Adorján fia István adományáról (1157-58), a Miske ispán fiának, Istvánnak végrendeletéről (1164), a Pázmány fia Farkas végrendeletéről (1165), a Konrád királyi jobbágy adományáról (1172) és a Csaba comes végrendeletéről (1177) szóló oklevél. 5 Ezeket, Szentpétery szerint, a királyi nótárius az oklevélnyerő egyház és a disponáló fél megbízottjával együttesen szerkeszthette meg. Erre vall az egymásétól eltérő szerkezetük és írásuk, s a bennük szereplő seribere, dictavit, nótárius huius carte stb. kifejezések pedig csak a fogalmazásra érthetők.36 C) De már közelgett, s III. Bélával be is köszöntött az az idő, amikor az oklevélnyerőnek vagy szerzőjének (?) az oklevél előállításában való részvétele megszűnt. Ez a folyamat természetesen lassú, de mégis észrevehető. Az eddig említett magánjogi intézkedést tartalmazó királyi pecsétes oklevelekben ugyanis túlnyomórészben az adománytevő vagy végrendelkező fél beszél, mégpedig (mint a kicsi oklevelekben) egyes számban, Ego-val kezdve. Az egész műfajban ez az általános gyakorlat. A David dux, András remete és Márton comes oklevele harmadik személyben (nem a király nevében) szól. De a Fulcerius veszprémi prépost 1164-i intézkedését megerősítő oklevél már a maga egészében a királyi kancellária terméke.37 Mindvégig a király beszél benne, bizonyára azért, mert szerzője udvari ember volt, aki teljesen a nótárius (Becen) tollára bízhatta ügyét.3 8 Ugyanilyen Dobica fiának, Vidónak, a Johanniták javára tett 1166-i rendelkezéséről szóló oklevél.3 9 Jellemző az új megoldási kísérletre, hogy az oklevél végén, külön szakaszban Vidó is megszólal, s fia és felesége javára intézkedik,40 bizonyára azért, mert a nótárius nem jegyezte föl pontosan az adatokat, 34 Szentpétery: Krit. j. 23., 24., 29., 52., 53., 67., 74., 83., 46. és 59. sz. 35 Uo. I. 517. 1. - Magyar Nyelv 1927. 360. 1. 72., 73., 82., 84. Szentpétery szerint hamis. Újabban azonban megállapítást nyert (Csóka L. szíves közlése), hogy a pannonhalmi oklevél interpolált alakja nem a XIII., hanem a XII. sz. elején készült; a Walfer-féle oklevélnek a pannonh.-ból átvett részei nem kelthetnek gyandt. 90., 105., 110., 120. és 128. sz. 36 Szentpétery: Oklevéltón 60. 1. 37 Szentpétery: Krit. j. 106. sz. 38 Az oklevél szerint Fulcerius a királynak és atyjának a káplánja volt. 39 Szentpétery: Krit. j. 111. sz. „Alia predia quamdiu vixero, ad usum vite mee tenere volo, Post decessum vero meum de tribus prediis filio meo Merifa do duo, scilicet Nadesuh et predium S. Michaelis et medietatem magni predii S. Georgii, aliam vero medietatem uxori mee dedi." Fejér: С. d. II. 174. 1.
