Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
384 KUMOROVITZ L. BERNÁT 17 azokból a Szent László korabeli notitiákból, amelyek alapján a bakonybéli összeírás készült, a valószínűség némi igényével - mégis azt a diplomatikai következtetést levonhatjuk, hogy a XI. század második felében nálunk is felbukkant a királyi engedélyre (anathemára) és tanúkra támaszkodó, de pecsételetlen, tehát a királyi oklevélhez viszonyítva esetleg hiányos külsejű magánoklevél. S ha valóban így áll a dolog, mint a sor utolsó tagja, ebbe a csoportba tartozik, s előbbi megállapításunkat megerősíti az 1079-ből való, s eredetiben is ránk maradt (a veszprémi egyház javára szóló, tehát valószínűleg Veszprémben is készült) Guden-féle oklevél.18 Ez kétségtelenül királyi licentiával, tanúk alkalmazásával és pecsételetlenül készült, s csak később, a XIII. század elején függesztettek rá valamilyen pecsétet, hogy bizonyítékként használva, mint külsőleg korszerűtlen, ne váljék gyanússá.19 De, ha valamennyit a királyi pecséttel óhajtották volna is megerősíttetni, s ez az aktus valami okból elmaradt, vagy ha a Radó nádoré és Petrus comesé eredetileg így is volt kiállítva, de ebben a formában nem maradt ránk, az Atha ispánéról pedig csak lekopott volna a pecsét, és a XV. századi bíróság ezért nem fogadta el bizonyítékul, még akkor is mind, vagy ha a Radó nádor- és Péter-féle csak későbbi koholmány, az Athaé (mert a Képes Krónika és Albert király igazolja) és a Gudené (mert elfogadhatóan eredetinek és valódinak mutatkozik), véleményünk szerint amellett bizonyít, hogy a magyar magánjogi írásbeliség, legfeljebb ma még egészen fel nem derített formában, de mégis inkább már a XI. század második felében megszületett. Az utóbbi két oklevél azonban mégis az előbbi, határozottabb állásfoglalásunkat indokolja, ti., hogy első magánokleveleink pecsételetlenek voltak.20 S ha a nyugati szomszédos és távolabbi területek korabeli oklevelesgyakorlatát vizsgáljuk, megnyugtató érzéssel azt találjuk, hogy a mi néhány magánoklevelünk nagyon szépen beleillik abba a nagy kulturális erőfeszítésbe, amely az írásellenes magatartás hosszú korszakát - gazdasági s a reá épülő újabb jogi fejlődés - átlendíteni készült a holtponton, s átmeneti írásfokozatokkal kísérletezett az oklevélnek általános használatba való állítása irányában. E kísérletezés nyomai: királyi oklevelek utánzatai, pecsételetlen, de aláírt vagy chirographált oklevelek, pecsételetlen s tanúkra vagy anathemára stb. támaszkodó írások.2 Az aláírás és intercisio kivételével ezek az elemek és formák a mi XI. századi magánokleveles emlékeinkben is fölismerhetők. Előrebocsáthatjuk, s a következőkben látni is fogjuk, hogy a középkori „élő" magyar diplomatika a nyugati tapasztalatokat 17 Szentpétery: Krit. j. 22. sz. - Jakubovich E.-Pais D.: Ó magyar olvasókönyv. Pécs, 1929. 297. 1. . - Jakubovich: Mny. 1924. 13-16. 1. - Kumorovitz Veszpr. megy. - Fejérpataky L.: Kálmán király oklevelei. Budapest, 1892. 6. 1. stb. - A notitia már önmagában véve is lépést jelent az oklevél felé. 18 .Szövege és fényképe: Fejérpataky L. Oklevelek II. István korából. Budapest, 1895. 7-8. 1. 19 Szentpétery: Oklevéltan 48. 1. 1. sz. jegyzet és 53. I. - 1947 nyarán sikerült a veszprémi püspökség levéltárában levő eredetit megtekintenünk: megpecsételése kétségtelenül későbbi keleti. 20 Óvatosságból (a Radó nádor oklevele miatt) legfeljebb azt jegyezzük még meg, hogy a királyipecsétes magánszerkesztésil oklevél sem elképzelhetetlen abban az időben. Lehetséges, hogy volt már ilyen is, csak kétséget kizáró nyomai nem maradtak ránk. Mégis ez az írásfajta, mint látni fogjuk, újabb fejlődési fokot jelent, s inkább a későbbi évtizedekbe illik bele. 21 E kísérletezésre vonatkozólag olv. Redlich, О.: Die Privaturkunden des Mittelalters, München-Berlin, 1911. 92-103. 1. - A francia pecsételetlen magánoklevélről 1. Gandilhonnak a 80. sz. jegyzetben i. művét. - A notitiaszerű feljegyzések magyar irányú hatására magunk mutattunk rá a „Kálmán-kori cartula sigillata" c. értekezésünk 3. §-ában. (Turul 1944-46.)
