Századok – 1989

Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381

Kumorovitz L. Bernát A KÖZÉPKORI MAGYAR MAGÁNJOGI ÍRÁSBELISÉG KIALAKULÁSA* A magyar oklevéltan ma már kétszáz esztendős múltra tekinthet vissza. Valóban tudományos művelése azonban ennek az időnek csak az utolsó negyedében kezdődött el, s az úttörés érdeme Fejérpataky Lászlóé. Fejérpataky kedvenc témája az Árpádkori (pontosabban a XI. és XII. századi diplomatika volt. Tanítványai nemcsak folytatták és bővítették mesterük művét, hanem Szentpétery I. tudományos műhelyében megszületett a módszeresen és rendszeresen megírt „Magyar oklevéltan".1 Rajta nevelődött e diszciplína harmadik nemzedéke. Mert Szentpétery nemcsak kristálytiszta szintézist adott, hanem analitikus munkájával a tátongó hézagokat áthidalta, újabb, főleg jog- és művelődéstörténeti szempontokat alkalmazott, s a még megoldásra váró problémákra is rámutatott; hatalmas oklevélkritikai művében: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékében2 pedig szilárd alapot teremtett a további kutatásra. Értekezésemben az ő eredményeikből kiindulva, szempontjaikat itt-ott elmélyítve, s újabb anyag hozzáadásával a középkori magyar magánjogi írásbeliség kérdéséről, az eddiginél szervesebb képet szeretnék rajzolni. * 1. Az írás a római korban „a közönséges élethez tartozott".3 A középkor elején a világiak, különösen az Alpokon inneni területen, már ritkán élnek vele, s a X. és XI. században csak a fejedelmi udvarokban és a nagyobb kolostorokban talált melegebb otthonra. De ezekben a kultúrközpontokban még a XIII. században is sok az írástudatlan ember. „Annál kevésbé lehetett tehát általános az írástudás a reakció korában, amikor az írás jelentősége még sokkal kisebb volt, és csak kegyeletes vagy tudományos célból írtak, gyakorlati célból nem".4 Még a papság túlnyomó része is megelégedett pusztán az olvasás megtanulásával. Érthető, hogy Szent István országában még kevésbé érezték az írás szükséges voltát, s gyakorlati célját sem ismerték. Szent István művelt férfiú, mégis birtokado* L. tagsági székfoglaló előadásként felolvastatott a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának 1946. évi november 11-i ülésén. 1 Szentpétery I.: Magyar oklevéltan. Budapest, 1930. (Oklevéltan.) 2 Szentpétery I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Budapest, 1923. (Krit. jegyz.) Hajnal /.. írástörténet az írásbeliség felújítása korából. Budapest, 1921. 9. 1. 4 Uo. 15. 1.