Századok – 1989

Tanulmányok - Szilágyi Loránd: Az Anonymus-kutatás újabb eredményei és problémái III–IV/273

ANONYMUS-KUTATÁS KÉRDÉSEI 291 örökíttessék meg. Mintegy kőbe vésett kulturális „hypercompensatív" egy felfelé törekvő kornak, mely az írásnélküliség évtizedei, sőt évszázadai után hirtelen „felfedezi" a szellemi alkotások objektiválásának és konzerválásának ezt az utólérhetetlen eszközét, s azt ráerőszakolja magára a művészetre is, amelynek pedig megvannak a maga - az írással a versenyt kiálló - objektiváló és konzerváló eszközei. Egy nyers, üde, szabályokkal meg nem kötött - mintegy a szóbeli irodalommal összehasonlítható - művészet - és egy kezdődő erőteljes „túlbuzgó" írásbeliség találkozásának érdekes emléke ez az esztergomi porta speciosa s még akkor is joggal összehasonlítható lenne Anonymus Gesta-jával - ezzel az írásbeliség és szóbeliség határmezsgyéjén született művel - ha semmi további kapcsolatot nem akarnának e két - oly különböző természetű - műalkotás között kimutatni. Az a tény, hogy e „képzőművészeti" írásbeliség külföldön is megtalálható, fenti megjegyzéseinken nem változtathat semmit sem, mert e területeken is, kb. ebben a korban következik be az „írásbeliség felújulása", amint e folyamatot Hajnal István munkájából végig követhetjük. A porta speciosán eredetileg 22 felirat állhatott, ezek közül azonban már Széless idejében csak 18 volt megtalálható. Az egyik csoportba a kapu melletti két fülkében, valamint a két kapufélen ábrázolt próféták és apostolok, ill. szentek feliratai tartoznak, itt tehát összesen 12 feliratnak kellett lenni, azonban ezek közül már Széless idejében csak 8 volt megtalálható, illetőleg elolvasható. Ezek megegyeznek egymással annyiban, hogy biblikus, ill. liturgikus eredetű szövegek, amelyek az illető saját írásából (próféciájából, evangéliumából, leveléből vétettek, vagy az ábrázolttal valamilyen más összefüggésben álltak. E feliratok közül csak azokat említjük, amelyek kérdésünkkel valami kapcsolatba hozhatók. így a sorban első, Dániel próféta mondatszalagja, mely az ő próféciás könyvéből való, Krisztusnak hatvankét hét utáni megöletését jövendölte meg (Dániel 9, 26) azért érdekes, mert benne, amire Dercsényi is figyelmeztet, egy grammatikai hiba volt: t. i. a HEBDOMADAS után SEXAGINTA DVOS van DVAS helyett. Más jellegű tévedés van a következő alaknál: A Széless által közölt névmegjelölés: ZAKARIAS PPhA világosan megmutatja, hogy itt eredetileg az ószövetségi Zakariás prófétáról volt szó (kinek a Messiással is foglalkozó könyve, mint ismeretes, az ószövetségi könyvek között az utolsó előtti s így valóban az ó- és újtestamentum határán áll), a feliratok „szerkesztője" azonban azt az érdekes tévedést követi el, hogy Zakariás prófétát összetéveszti az újszövetségi Zakariás pappal („sacerdos quidam nomine Zakarias", Lukács 1, 5), Ker. Szent János atyjával s feliratául ennek a Zakariásnak szavait idézi Lukács evangéliumából (Lukács 1, 68). - Az északi fülkében: Keresztelő Szent János szövege azért is érdekes, mert e felirat töredéke ma is megvan s erős rongáltsága ellenére csaknem teljesen elolvasható. Az irattekercsen Szent János evangéliumából való mondat van (Ján. 1, 29), kiegészítve a „miserere nobis" szavakkal, melyről érdekes tudni, hogy e könyörgés a XII. században került a miseszövegbe. A jobb oldali kapufelen ábrázolt Szent Péter apostol felirata elsősorban szintén azért érdemel említést, mert a felirat eredetiben teljes egészében fennmaradt. Az egész idézet Péter apostol első leveléből való, de összevonás két különböző versből. (I. Péter 4, 7, illetve 5, 8.) Nehezebb problémának látszik a Péter apostol után következő Szent János evangélista feliratának az eredete. Ugyanis az eddigi irodalom által megadott helyekből, véleményünk szerint, nem lehet teljesen rekonstruálni. Pedig itt - az idé-