Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

18 LACKÓ MIKLÓS Nagybudapesten születettek aránya, s különösképpen arra, hogy a „függő félproletár" családok (innen származott a tanoncok több mint 35 százaléka) fiainak tekintélyes része a jól kvalifikált gépipari szakmák felé orientálódott; jellemző, hogy arányuk a szakképzetlenek között a felnőtt szakmunkásoknál megfigyelt számarány felét sem érte el. Érdemes külön is megemlíteni, hogy a nagybudapesti születésű munkások származási összetétele - egyébként természetszerűen - lényegesen eltért a vidéken születettekétől. A Nagy-Budapesten született munkások származása szakképzettség szerint A megkérdezett státusza Apa státusza szakmunkás tanonc betanított munkás segédmunkásnapszámos Szakmunkás 42,5 51,1 30,9 21,3 önálló iparos 29,7 7,0 23,8 10,6 Betanított munkás, napszámos 9,1 4,7 26,2 34,1 Függő félproletár 11,5 32,5 2,4 4,3 Mezőgazdasági dolgozó 1,2 -11,9 17,0 Háztartásbeli 1,2 -2,4 10,6 Tisztviselő stb. 4,8 4,7 2,4 2,1 A Nagybudapesten született munkások között sokkal több volt a munkásszármazású, mint a vidéken születettek között. Az önálló iparosság valamivel kisebb szerepet játszott a munkásság forrásai között a fővárosban, mint a vidéken; a szakképzetlenek jobban követték családfőjük társadalmi státuszát, mint a vidékről származottak; a függő félproletár családok még nagyobb szerepet játszottak a helyben született szakmunkások utánpótlásában; a szűkebb Budapestet övező, régebben erősen agrárjellegű helységek részben a szakképzetlen munkások táborát erősítették; a budapesti házi cselédek fiainak zöme szakképzetlen dolgozó lett. Ugyanezeket a sajátosságokat érzékeltetik azok az adatok, amelyek a különböző státuszú családokból származottak eloszlását veszik figyelembe. Eszerint a tisztviselő származású munkások túlnyomó része, közel 86 százaléka, a függő félproletár családból valók 83 százaléka, a szakmunkás apától származók 79 százaléka lett szakképzett munkás; az önálló iparos családból valók közül kevesebb lett szakmunkás, ill. tanonc (68 százalék). A tanulatlan munkás-családfők leszármazottainak csak 36-37 százaléka vált szakmunkássá, a többiek napszámos-segédmunkások (38 százalék) vagy betanított gépmunkások lettek (25 százalék). A mezőgazdaság különböző státuszaiban élő családfők fiai közül 30 százalék dolgozott a gyárban szakképzett munkásként, ill. tanoncként, 47 százalékuk napszámosként, 23 százalékuk betanított munkásként tevékenykedett.