Századok – 1989
Figyelő - Klaniczay Gábor: Az interdiszciplinaritás az utóbbi negyedszázad történettudományában I–II/163
FIGYELŐ 177 Amíg - akár a Történettudományi Intézet osztályai között, akár akadémiai bizottság, akár ezektől független szervezet formájában - nem jön létre az interdiszciplináris megközelítéseknek valamiféle intézményes alapja, addig nem remélhető, hogy gyanakodva szemlélt divat-mutatványoknál vagy reménykeltő kezdeményezéseknél nagyobb jelentőségre emelkedik hazai kutatásunkban. 3. Az intézményes alapok hiánya mellett fontos megemlíteni az oktatás kérdését. Nyugaton az interdiszciplináris megközelítések egy újszerű egyetemi struktúra következményei is, melyben az első években meglehetős szabadsággal és igen nagy mennyiségben általános társadalomtudományi képzést kapnak az egyetemisták. Ha a rokon tudományok elméleteit, módszereit alkalmazzák, az nem külön érdeklődés, nem külön önképzés eredménye: az egyetemen megtanultak már ezekben a kategóriákban gondolkodni. Ha ezzel a hazai helyzetet összehasonlítjuk, rögtön kitűnik a különbség. A szociológia csak az utóbbi években lett általánosan kötelező szakká -a kutatásban még nem érezni ennek eredményét. A politikai gazdaságtan és az általános kurzusokban alkalmanként tárgyalt gazdaságtörténeti kérdések nem pótolják a gazdaság elméleti és történeti vizsgálatára kidolgozott hasznos kategóriák megismerését szolgáló külön gazdaságtörténeti tanfolymok indítását a történészhallgatóknak - erre szükség volna (voltak is - eredménytelen - kezdeményezések ebben az irányban). Bár történeti néprajzot tanulnak a történész hallgatók, a társadalom és a kultúra jelenségeit elméleti igénnyel magyarázó tudományok egyik legnépszerűbbike, az antropológia továbbra is csak homályos bűvszó a számukra. Nagy pozitívum volt az utóbbi évtizedben az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének megalakítása, de itt is várat magára a kultúra történetének elméleti megközelítése - remélhetőleg az idén kezdődő újraszerveződés e téren változásokat hoz majd. 4. Végezetül egy utolsó probléma: a szakmai folyóiratok kérdése. Interdiszciplináris megközelítés, mint a bevezetőben említett példák is mutatják, leginkább egy-egy folyóirat körül tudott kikristályosodni, mely intézmények helyett is folyamatosan képviselni tudott egy újféle szemléletet. A történettudományos produkciók módszeres ismertetésével, bírálatával kapcsolatban tudták a legeredményesebben felvetni (mint Marc Bloch és Lucien Febvre) az újabb megközelítéseknek, a rokontudományok közelítésének az igényét. A magyar történettudomány folyóiratai között nincs olyan, amely az interdiszciplináris megközelítések előmozdítását tekintené fő feladatának. A Századok és a Történelmi Szemle feladata érthetően eltér ettől: - egy országos társulat, illetve egy akadémiai intézet lapja, nem egy meghatározott törekvésé. A Világtörténet sokat tett az újszerű külföldi törekvések hazai megismertetésére, de kevés teret szentelhetett a hazai hasonló kérdésfelvetéseknek - nem lehetett azok orgánuma. A História sokat szélesített a történeti vizsgálat perspektíváin, új témák sorát tárgyalta elsőként, de - népszerűsítő feladataiból következően - nem sok teret adhatott az elméletimódszertani kísérletezésnek. Amíg az interdiszciplináris törekvéseknek nem lesz önálló lapja, nemigen számíthatunk a helyzet megváltozására. Feltéve persze, ha egy ilyen változás kívánatosnak ítéltetik.
