Századok – 1989
Közlemények - Beke Margit: A Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő története 1928–1940 I–II/125
162 ВЕКЕ MARGIT mondani bérletét. 1932-ben szénbehozatali nehézségek miatt többen felmondják bérletüket a nyílt rakterületen, hogy az 1936-os konjunktúra idején újra bérlőkként jelentkezzenek. Bizonytalan szénszállításra hivatkozik a Szénimportőrök Magyarországi Szövetsége, amikor bérleti díjának leszállítását kéri. Kérésének engednek, mert amit a bérletcsökkenésből veszít a kikötő, azt behozza munkásfoglalkoztatásból és átrakásból. Az igények kielégítésére a külföldi kokszot hazai surrogatummal keverik. Olyan vállalatokat is megtalálni a kikötőben, amelyek sem szén-, sem tűzifakereskedelemmel nem foglalkoznak: Popper Lajos Cipőgép és Kellékgyárat, vagy Krausz Ferencet, aki üres, használt hordók tárolására vesz igénybe területet. Természetesen fel sem lehet sorolni azoknak a vállalatoknak, kereskedőknek nevét, amelyek szoros hosszan tartó, vagy időleges kapcsolatba léptek a kikötővel. Kitekintés A kikötőnek a történetét, eredeti szándékomhoz híven, csupán 1940-ig volt célom bemutatni, hiszen az azt követő események külön tanulmány tárgyát képezhetnék. Néhány mondattal mégis utalni kívánok további történetére. A Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő kikötői tevékenységének megfelelően működött a második világháború idején, sőt a szállítások tovább növelték a forgalom volumenét. A háborús pusztítások azonban óriási mértékben megrongálták a felszereléseket és berendezéseket. 1945 májusában, ha a hajózás még nem is, de a vasúti és közúti forgalom már megindult. A kikötő továbbfejlesztésének koncepcióját a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megbízásából a Mélyépítő Tervező Vállalatnál Fekete György irányításával Guóth Béla készítette el. Eszerint a kikötő további 3 kereskedelmi, 1 ipari és 2 közraktári medencével bővülne. Vízi és szárazföldi útvonalak bekapcsolásán túl a légiforgalom is jelentős szerepet kap légikikötő tervezésével, amely 50 helikopter befogadását szolgálná. A Duna-Rajna-Majna-csatorna már jórészt megépült. A Duna-Tisza-csatorna megépítése még a jövő feladatát képezi, ha azonban elkészül, a csepeli kikötő fejlesztése is fontossá válik. Akkor végre megvalósulhatna az az eredeti elgondolás, hogy az egész ország kereskedelmét be lehetne kapcsolni az európai hálózaton túl a tengeri kereskedelembe.
