Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

124 TIHANYI JÁNOS got", játszották a döntő szerepet abban, hogy a semleges Svájc fennmaradása a háborús évek folyamán elengedhetetlenné, nélkülözhetetlenné vált Németország számára. A „nagy kompromisszum" egyben jelentős bevételeket is hozott az or­szágnak.106 S ha végül a háborús évek politikájának „mérlegét" akarjuk megvonni, úgy abban is a pozitív és negatív „tételeket" kell egymással szembeállítani: makacs ki­tartás és igencsak messzemenő kompromisszumok; humanizmus és keménység (he­lyenként könyörtelenség); általában: jó elhatározások és hibás döntések; a háború utáni helyzetre való előre tekintés (nem „összeveszés" a földön fekvő Németország­gal és „kibékülés" a győzelem küszöbén álló szövetségesekkel) és kishitűség; je­lentős anyagi előnyök és ennél kisebb anyagi áldozatok - jellemezték többek kö­zött a vizsgált időszakban a svájci államvezetést. Nagy alapossággal emelik ki a történészek e „mérleg" pozitív-negatív oldalainak egy-egy „tételét", és azt feldol­gozva igyekeznek pozitív, vagy negatív irányban bizonyítani. Ez az értékelés im­már négy évtizede folyik. A tény azonban tény: Svájc semlegességének megőrzése sikeresnek bizonyult, az ország elkerülte a német megszállást, és kimaradt a máso­dik világháborúból. A pozitívumokat és negatívumokat egybevetve ez határozza meg végső soron a politikai mérleg egyenlegét. 106 Az 1939. szeptember 1. és 1945. május 9. közötti háborús időszak (öt év, nyolc hónap) mér­legének szaldója minden bizonnyal aktív volt. A mérleg bevételi oldalán fontos tételek: export Németor­szágba, Angliába, Franciaországba, az USA-ba, a semleges országokba. (Itt külön kiemelkednek a had­viselő feleknek „exportált" fegyverek, hadfelszerelési cikkek): a Németországtól vásárolt arany és valu­ta eladásából származó haszon: a külföldre kihelyezett tőkék kamatai stb. Kiadások: a menekültek ellá­tási költségei (ezt ismerjük: 200 m Sfr-ot tett ki); a Svájcban lévő német vagyonok megváltása (250 m Sfr); az áruimport költségei (Németországtól, a szövetségesektől, a tengerentúlról); ide vesszük a hadse­reg felszerelésének, ellátásának, vagyis „üzemelésé"-nek költségeit. Megjegyzendő, hogy a 250 millió frankos „megváltási ár" ugyancsak előnyös összeg volt: Faith - meg nem nevezett amerikai forrás alap­ján — 600 millió USD-ra teszi az 1945 elején Svájcban lévő német beruházások és számlák összegét; Nussbaumer által (Schweizerischer Bankverein) a háború végén adott becslés szerint a németek a hábo­rú alatt 1—1,5 milliárd Sfr közötti összeggel növelték Svájcban lévő vagyonukat. Banktitok marad: vé­gül is mennyi „évült el" ebből a svájci fél javára.

Next

/
Thumbnails
Contents