Századok – 1989
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3
A HOFHERR GYÁR MUNKÁSSÁGA AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉN 5 ben a munkások eltérő besorolására vezethetők vissza. Közismert, hogy a betanított-gépmunkásréteg határainak a kijelölése egyike a legnehezebb feladatoknak, s ezért nem is tudtuk pontosan megállapítani számarányukat: a betanított gépmunkás és a többi - szakképzett vagy teljesen szakképzetlen - munkás között igen nehéz megvonni a reális határokat. Feldolgozásunk a vizsgált gyárban az „elvileg" akkor nem kifejezetten szakmunkásnak számító szakmák közül némelyeket (pl. a csiszolókat, marósokat, fúrókat) némi megfontolás után a szakképzettséget igénylő szakmák közé sorolt, másfelől viszont több gyakorlott tanulatlan munkás-csoportot (pl. az öntvénytisztítókat, a kazántisztítókat, olajozókat) - ugyancsak különböző meggondolások alapján - a segédmunkás - kategóriába utalt. A munkásság szakképzettségét tekintve, a különböző gyárak között egyébként - termelési szerkezetüktől, s technikai felszereltségüktől függően, de minden bizonnyal a szakmai-szakképzettségi besorolás bizonytalanságai következtében is -igen nagy volt a különbség. Erre egyetlen példát említünk: az 1929. decemberi nagyszabású budapesti munkásfelmérés közel 7 ezer magánkézben lévő gépgyár munkásáról közölt adatokat; ezek szerint az iparcsoport Budapesten dolgozó munkásainak 38 százaléka volt szakmunkás, 37 százaléka betanított, s 25 százaléka segédmunkás-napszámos.5 A különböző - meglehetősen hiányos - adatok tükrében ügy tűnik, hogy a Hofherr-Schranz gépgyár az átlagosnál jóval nagyobb arányban foglalkoztatott szakmunkásokat, a „tömeges" gépmunkák jórészét is szakképzettek végezték (ez a gyár szinte élen járó termelési profiljából következett), a szakképzettek és a tanulatlan munkások között az átlagosnál talán nagyobb szakadék húzódott. A munkások születési helye és szakképzettsége (százalékos arányok) Születési hely Távolabbi Nagy-Budapest Pest megye helységek Szakmunkások 42,6 11,0 46,2 Tanoncok 54,1 23,5 22,4 Betanított és gépmunkások 31,1 30,5 38,4 Segédmunkások, napszámosok 20,6 30,9 48,5 Átlag 35,3 21,0 43,7 Érdekes fényt vetnek a gyár munkásságának összetételére a születési hely és a szakképzettség szerinti megoszlás adatai. A harmincas években a gyár szakmunkásságának már több mint 40 százaléka Nagybudapesten született. (Az 1929. decemberi széles körű munkásfelmérés az egész szűkebben vett fővárosban dolgozó gépipari férfi munkásság körében - a kis- és nagyiparban dolgozók között együttesen - a Budapesten születettek arányát 31 százalékra tette; a Nagybudapesten születetteket külön még nem regisztrálta.) A Hofherr-5 Dr. Illyefalvy I. Lajos: A munkások szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Bpest., 1930.
