Századok – 1988
Tanulmányok - Maczak Antoni: A korrupció a modern korban. A problémakör áttekintése 996/V–VI
KORRUPCIÓ A MODERN KORBAN 1009 28 kívánom vonni". Matuszewicz többször próbál meggyőzni minket arról, hogy politikai érdek nélkül is történtek ajándékozások, de a legbővebben ismertetett esetről, amelynek főszereplői a kovnói Zabietta marsall és a francia pénzek, kénytelen bevallani, hogy „márpedig nekem ezeket a pénzeket józan asecuratio nélkül és minden factióra való tekintet nélkül, tsupán baráti bizodalmam kinyilvánítandó neki elküldeni semmiképpen nem áll módomban".2 9 Matuszewicz „gyűlésezési maximája" elsősorban pénzösszegekről és költségekről érkezik, és szolgálatai között első helyen említi „saját költségeit és hitelét", amellyel urát szolgálja. „A vajdasági elöljárók jóindulatát és szívélyességét" hajbókolással és vendéglátással viszonozza, már „amennyire lehetőségemből futja".30 Érthető hát, hogy az átpártolóknak azt hányja a szemére, hogy ennyit és ennyit hagytak magukra költeni a tartománygyűléseken. Mindez azonban korántsem korrupció, mint ahogy Matuszewicz szemében sem minősülne annak, még akkor sem, ha az ellentáborról lenne szó. Szerzőnk végül azt ajánlja Radziwitt herceg híveinek, hogy „pénzeljék le az ellentábor valamelyik ügynökét, aki ismeretekkel bír factiojukról, aki figyelmeztethetne bennünket" stb.3 1 Nemcsak a választások egyszeri, azonnali befolyásolása érdekében jár a fizetség és az ingyenkoszt, hanem azért is, hogy a párthívek lojalitása in potentia maradjon. Matuszewicz kétezer tinfet (ezüstöt) oszt szét a breszti köznemesség között és meghagyja gazdatisztjének, hogy „mindig terített asztal várja őket" (annak ellenére, hogy abban az esztendőben nem is volt érdekelt a tartománygyűlések tanácskozásaiban), „nehogy a nemesek, pártunk barátai, látván, hogy nem adnak nékik semmit és a gyűlésre sem vezetik őket, s megharagudván ezért s nekikeseredvén, hogy immár nem is fognak nékik adni semmit, ultro a Fleming-oártiakhoz térjenek - s ott jó fogadtatásban és pénz-adományokban részesülvén - hozzánk többet vissza se szagoljanak."32 A potenciális választók által a politikai elitre gyakorolt jellemzőnek mondható nyomás valósult itt meg, amely nyomás nem ritkán egyenesen zsarolás formáját öltötte. A kovnói tartománygyűlésen fellépett egy bizonyos Skorulski nevű csődbe jutott grodnói tisztviselő, akit - ahogy a krónikás írja - „barátainak gyülekezete", „saját pártja" vett körül, és aki jelentős összegeket kényszerített ki komoly tartománygyűlési pártoktól.3 3 Evvel már el is jutottunk a Matuszewicz által is korrupciónak vélt korrupcióhoz. A törvényszék marsallja megparancsolta például, hogy (titokban) korbácsolják meg a potocki követet, „megrovásul a szabados életért és mert egy korrupciós 28 Pamiçtniki Marcina Matuszewicza kasztelana brzesko-litewskiego, (Marcin Matuszewicz breszt-litovszki várnagy emlékiratai) Warszawa 1876, I. köt. 210. (1749) 29 Uo. II., 218. (1749) 30 Uo. I., 88.(1738) 213.(1750) 31 Uo. III., 166. (1762) 32 Uo. III., 159. (1762) 33 Uo. III., 159. (1762)
