Századok – 1988
Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI
A KÖZÉPKORI LENGYEL ÍRÁSBELISÉG 811 ból való kölcsönvétele révén - a könyvkultúra fentebb említett csoportjain belül, valamint e csoportok között állandó körforgásban voltak. Ez a forgalom nem korlátozódott minden esetben a nagyobb központból a kisebb felé történő áramlásra. Találkozhatunk ellenpéldákkal is: A Zychylin nevezetű kisvárosban 1465-ben lemásolt kéziratot (amely Poggio leveleit és más humanisták írásait tartalmazta) a krakkói egyetem egyik profeszszora vásárolta meg.9 0 Az itt nagy vonalakban bemutatásra került, későközépkori, sokközpontú lengyel írás- és könyvkultúra struktúrája a 16. századi ún. aranykor gazdag skálájú kulturális központjainak kialakulását készítette elő. 8. Az írott szövegek befogadóinak differenciálódása a későközépkori lengyel könyvkultúra egyik jellemző vonása volt. A papság mellé, amely miként a korabeli Európában is, messze nem volt egységesnek tekinthető, világi olvasók is fölzárkóztak; polgárok, a politikailag és gazdaságilag aktív közép- és főnemesség. A városi polgárság és a hivatalt viselő nemesség számára a könyv mindenekelőtt szakmai segédeszköz volt, és így általában jogi vagy orvosi és feltehetően prognosztikus - kalendárium (Almanach) -szövegeket tartalmazott.9 1 A szépirodalmi funkciót a néha e környezetben előforduló, antik motívumokon alapuló regényes történeti elbeszélések9 és a hagiográfiai irodalomhoz közelítő ún. szentek életrajzai töltöttek be: ilyen például Hildesheimi János (Jan z Hildesheim) neve alatt ránk maradt História trium regum93 című munka. Az uralkodó elit számára az írott szöveg a történeti hagyományozás fontos eszközévé vált. A középkor végén keletkezett lengyel történeti szöveggyűjtemények eleinte csupán történeti-földrajzi argumentációs forrásokként szolgáltak a politikusok és diplomaták számára, de később fokozatosan az állam múltja megismerésének és egyben a nemzeti identitás meghatározóivá is váltak.9 4 E történeti szövegeket - mint azt a fennmaradt kéziratok és más forrásemlékek bizonyítják - a nemesi udvarokban gyűjtötték és olvasták. Az állami és nemzeti múlt iránti érdeklődés azonban - ebben nem kis szerepet játszottak az iskolák - hamarosan átterjedt más foglalkozási csoportokra és társadalmi rétegekre is.9 5 90 Jagelló Könyvtár (Bibliotéka Jagiellonska) Kraków ms 2499. 91 Az ilyen jellegű asztrológiai-, orvosi és politikai, kalendáriumirodalom aktualitása hamar elmúlt, ezért nem sok szöveg (még nyomtatott sem) maradt fenn. A krakkói kalendáriumok azonban (Iudicia Cracoviensis) nemcsak Lengyelországban voltak népszerűek a 15. században, hanem a szomszédos országokban is, biztos jövedelemforrást jelentett előállításuk a krakkói egyetem professzorainak és a város első nyomdászainak. - lásd: J. Ptaénik Cracovia impressorum XV et XVI saeculorum, Leopoli 1922, 152-156. 92 R. M. Zawadski, Legenda о Aleksandrze Wielkim w rekopisach polskich XIII-XV. wieku „Biuletyn Biblioteki Jagiellonskiej" 21/1971, 67-85. 93 A mű lengyelországi népszerűségéről a kései középkorban H. Kowalewicz ír: História trium regum Jana z Hildesheimu, (in:) Studia z dziejów geografii, szerk.: J. Babicz, Wroclaw 1973, 289-294. 94 Я. Chtopacka, Procesy Polski z zakonem krzyzackim w XIV wieku, Poznan 1967; J. Wiesiolowski, Kolekcje historyczne w Polsce éredniowiecznej XIV-XV wieku, Wroofaw 1967. 95 M. Zwiercian, Komentarz Jana z Dabrówki do Kroniki mistrza Wincentego zwanego Kadlubkiem, Wroclaw 1969.
