Századok – 1988

Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI

794 EDWARD POTKOWSKI 12 got. A gazdagon díszített egyházi kódexeket, mint különlegesen értékes ajándékokat, szokás volt külföldi kolostoroknpk adományozni, aminek politikai jelentősége is volt: a lengyel uralkodók anyagi lehetőségeit és bőkezűségét tanúsították.13 A könyvek és az írás szerepe az akkori Lengyelországban nem korlátozódott a szertartási és vallási feladatokra. Az írott és a beszélt latin nyelv a dinasztia, valamint az állam vezetői számára a külvilággal való érintkezés eszköze volt, az Itáliától Svédországig, Franciaországtól Oroszországig terjedő politikai kapcsolatok fenntartását könnyítette meg. Egyúttal a Földközi-tengeri antik kultúra örökségével, valamint a koraközépkori és kortárs, újlatin és germán nyelvű államok, s a Brit-szigetek királyságainak eredményeivel való kapcsolattartást is lehetővé tette.14

Vitéz Boleszló talán tudott latinul, viszont bizonyos, hogy fia, II. Mieszko király, unokája, Újító Kázmér, s Kázmér testvére, Gertrúd írásban és szóban egyaránt használták e nyelvet. Hasonlóan gondos nevelésben részesült Herman Ulászló fejedelem, valamint fiai, Zbigniew és (Ferdeszájú) Boleszló is. Herman Ulászló uralkodása idején az udvarban létezett egy iskola, ahol Bambergi Ottó vezetésével a főurak gyermekei is megszerezhették a műveltséget. A legrégibb lengyel krónika szerzője, az ún. Gall Anonymus, a 12. század elején szembeállította ezt az iskolát az egyháziakkal, és mint világi célokat szolgáló intézményt határozta meg.15

Az ebben az iskolában elsajátított latin tudás az akkor még szűknek mondható világi társadalom legfelső rétegének megkönnyítette a kapcsolattartást a külföldi politikai központokkal, valamint az ezek által létrehozott kulturális és művészeti értékek hasznosítását. Az uralkodóház és a hatalmon lévők csoportja még liturgikus könyvek esetében is meghatározhatott fontos állami és politikai feladatokat. Az itt szereplő szövegek az űj társadalmi rendet támasztották alá és szilárdították meg, szentesítve az uralkodó hatalmát, akit így a társadalom fölé emeltek, és Istennel helyeztek köze-12 Például II. Mieszko felesége, Rycheza, amikor 1032-ben elhagyta az országot, minden bizonnyal több kódexet is vitt magával, köztük az Egbert Zsoltároskönyvet (amely később leánya, Gertrúd tulajdonába került) és az Ordo Romanust. 13 A Ferdeszájú Boleszló és felesége Szalomea által a zwiefalteni kolostornak küldött adományok között feltehetően könyvek is voltak; a gazdag kiállítású zsoltároskönyvről („psalterium magnum auro conscriptum"), amelyet súlyánál fogva nem lehetett szállítani, Bertholdus tesz említést: Liber de constructione monasteri Zwivildensis, c. 13- Monumenta Poloniae Historica, a továbbiakban: MPH, 2. kötet, 6. 14 VÖ. S. KftrzyÁski Lengyelország 10-11. századi európai kapcsolataira vonatkozó észrevételei: S. Kftrzynski, Polska X-XI wieku, 277-281. és A. Gieysztor, Przemiany ideologiezne, 163 és 167. „Et sicut vitas sanctorum et passiones religiosum est in ecclesiis predicare, ita gloriosum est in scolis vei in palatiis regum ac ducem triumphos vei victorias recitare" - Galli Anonymi Chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, 1. III, epistola; ed. C. Maleczynski, Cracoviae 1952, 122. — VÖ.: J. Dowiat, Ksztafcenie umystowe synów ksi?zçcych i moznowtadczych w Polsce i niektórych krajach щsiednich w X-XII w. (in:) Polska w jwiecie, Warszawa 1972, 79-90. A királyi és egyes főúri családok tagjainak képzéséről a középkorban: E. Auerbach, Literatursprache und Publikum in der lateinischen Spätantike und im Mittelalte|, Bern 1958, 196-203.; J. W. Thompson, The Literacy of the Laity in the Middle Ages, New York 1963 ; P. Riché, Recherches sur l'instruction des laïcs du IX siècle, „Cahiers de civilisation médiévale", 5 (1962), 175-182.