Századok – 1988

Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI

792 EDWARD POTKOWSKI meg a bel- és a külpolitikában egyaránt. Az uralkodó viszont anyagi eszközeivel támogatta az egyház tevékenységét, és jogi védelme alá vonta azt. A már e korban is előforduló konfliktusok, mint például az első gnéznai érsek, Gaudenty-Radzim, rejtélyes vitája Vitéz Boleszlóval (992-1025), vagy Szaniszló, krakkói püspök Merész Boleszlóval (1058-1079) való összecsapása nem ingathatták meg Lengyelországban a már kialakult államegyház rendszerét, nem törhették meg a papság és az országot uraló csoportosulás együttműködését, s nem áshatták alá kapcsolatukat.4 Ez az együttműködés az írásbeli kultúra területén is létrejött. Az újabb kutatások alátámasztották az első keresztény lengyel uralkodó udvarának a történeti hagyomány nemcsak szóbeli, hanem írott formában való megőrzésében betöltött szerepét. A gnéznai, majd a krakkói fejedelmi székhelyek a történetírás központjai is voltak^ s egyben politikai célkitűzések szolgálatában irodalmi feladatokat is elláttak. Ugyanígy a lengyel hagiográfiai irodalom legrégebbi alkotásainak egy része - mint például Szent Adalbert és az öt mártír testvér élete, amelyek az országról szóló információk forrásai is korukban, az új keresztény birodalom dicsőítését szolgálták -a 11. század első felében Vitéz Boleszló6 udvarának inspirációjára keletkeztek. A dinasztia és az udvar mecenatúrája döntő jelentőségű volt a lengyel könyvkultúra fenntartásában és fejlesztésében a 10-11. század folyamán. Azonban nemcsak a lengyel egyház képviselői hozattak az uralkodó segítségével és közbenjárásával idegen földről értékes liturgikus könyveket; a gazdag kiállítású kódexek importja leginkább az uralkodó személyes érdeklődésének következménye volt. Ilyen például a Lotharingiai Matild7

hercegnő által II. Mieszko királynak (1025-1034) 1026-1027 táján adományozott ún. Ordo Romanus. Előfordult, hogy a kéziratos kódexek részét képezték az első Piast uralkodók által nőül vett hercegnők hozományának. A hercegnőkkel együtt vándorló kódexek sorsát jól példázza Egbert trieri érsek a 10. század végén keletkezett Zsoltároskönyve (az ún. Codex Gertrudianus).8 Ezt a kódexet valószínűleg Rycheza hercegnő, I. Mieszko felesége hoz-4 Az uralkodónak az egyházzal szembeni fölényét az első Piastok Lengyelországában jól mutatja: A. Gieyszlor Przemiany ideologiczne, 158. o.; T. Wasilewski, Kosciót monarszy w X-XIII w. i jego zwierzchnik biskup Polski. „Kwartalnik Historyczny" 92 (1985), 747-768. G. Labuda, Gdzie pisano najdawniejsze roczniki polskie? „Roczniki Historyczne", 23 (1957), 79—97.; G. Labuda, Gtówne linie rozwoju rocznikarstwa polskiego w wiekach srednich, „Kwartalnik Historyczny" 78 (1971), 804-837.; B. Kürbisówna, Wiçz najstarszego dziejopisarstwa polskiego z panstwem (in:) Pocz?tki panstwa polskiego, 2. kötet, 217-232. Vo.: J Dçbrowski, Dawne dziejopisarstwo polskie, Wroclaw 1964, 43. és skk. (Itt: régebbi kutatási eredmények összegzése). Figyelemreméltó az udvarnak és a dinasztiának a lengyel nyelv korai fejlődésében (az egyház mellett) betöltött kimagasló szerepe -hangsúlyozza Z. Klemensiewicz, História jçzyka polskiego, Warszawa 1974, 63—77. J. Karwasiiíska, Panstwo polskie w przekazach hagiograficznych XI i XII wieku (in:) Pocz?tki panstwa polskiego, 2. kötet, 233—244.; J. Dabrowski, Dawne dziejopisarstwo polskie, 15-21. (itt további irodalom). 7 Stadt-u. Universitätsbibliothek Düsseldorf, Ms C91; W. Semkowicz, Paleografia, 303-305 o.; Sztuka polska przedromanska i romanska, 1. kötet, 2. rész, 790-791. (leírás, a kutatás állása, irodalom). g Ma a Museo Archeologico Nazionale Cividale del Friuliban. A kézirat problematikájával foglalkozó számos tanulmány bemutatása: Sztuka polska przedromanska i romanska, 1. kötet, 2. rész, 791. Vö.: M. H. Malewicz. Un livre de prières d'une princesse polonaise au XI siècle, „Scrioptorium", 31, (1977), 248—254. A kódex cseh jellemzőivel kapcsolatban lásd: J. Hlavácek, Przyczynek do czesko-pols-