Századok – 1988
Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI
A TÁJBELI, A TÁRSADALMI REND ÉS A NÉPI EREDETHAGYOMÁNYOK 789 Gniezno állami elsőbbsége eszméje fejlődésének általunk tárgyalt szakasza ezt a primátust a politikai valóság, a történelem igazságával fejezi ki. Gniezno annak a népnek a fészke, amelyik létrehozta az államot az Odera, Krakkó, Oroszország és Poroszország között. Ez a gondolat nem legendakonstrukció volt, a legenda nem gyakorolt befolyást a politikai valóságra. Néhány évszázaddal később sem csak a történetírói fejtegetés kedvéért tárgyalta ezt a Nagylengyelországi Krónikás,8 7 majd monumentalizált formában Díugosz.8 8 Az említett gondolat története nem fér el vázlatunkban, említsük meg azonban az egyik esetét annak, hogy élénken jelen volt a 12. századi politikai gondolkodásban. 1177-ben Igazságos Kázmér elmozdítja Öreg Mieszkót, elfoglalja Krakkót, és új területi rendet tud bevezetni az országban. Az ennek megteremtésére tett néhány lépés közül a következő tények érdekelnek bennünket. A fejedelem igyekszik növelni saját területét, mely egyben székvárosi terület is, hozzá csatolva - ahogy Kadiubek írja - az orosz tartományokat.8 9 Ugyanakkor kibővíti Gnieznóval, mely „est omnium apud Lechitas metropolis".90 Ez a lépés Kázmér próbálkozásának tűnik arra, hogy kezébe kerítse a lengyelországi egyensúly fenntartásában kulcsfontosságú mindkét pontot - Krakkót és Gnieznót.9 1 Ha elfogadjuk a Piast-állam területi-politikai átalakulásainak J. Bieniak által ajánlott képét9 , Gniezno Kázmér általi elfoglalása akkor sem lesz kevésbé jelentős. Mivel, mint Bieniak megállapítja, a Piast-utódok közötti rivalizálás tárgya a 12. század végéig elsősorban az uralkodói trón volt, a területek önállósodása nem volt a fejedelmek érdekében, Gniezno Kázmér általi elfoglalása elsősorban ezt a harcot látszik szolgálni (és tegyük hozzá, inkább a hely meghódításának eszmei csengésével, mintsem a területi annexió fontosságával). Kadiubek ugyanis a gnieznói terület össz-lechita jelentőségéről szólt, és mindjárt azt követően, hogy összegezte Kázmér sikereit és azokat a vidékeket, melyeket megszerzett, ezt írta: „Sic itaque Kazimirus fit monarchus totius Lechiae." Bizonyos idő elteltével és más földrajzi perspektívából a Nagylengyelországi Krónikás úgy rendezi és egészíti ki Kadiubek szavait, hogy Gniezno Kázmér általi meghódításának értelmét és a szeniorális terület növelésére irányuló törekvéseit nagyon világosan megmagyarázza az, hogy megkapta egész Lechia uralkodójának címét. Ezt írja: „Gneznensem autem provinciám, que est omnium Lechitarum metropolis et provinciarum origo, cum nonnullis Russiae provinciis, scilicet Prze-87 Krónika Wielkopolska. MPH VIII. köt. 7. 88 Joannis Dlugossi Annales. Varsaviae 1964. 105., 110. 89 Kadiubek. MPH II. köt. 397. (IV. 8.). 90 Uo. 91 /. Spors: Podziat dzielnicowy Polski. 28. alapján elfogadjuk Gnieznónak a szeniorális területhez való tartozását. 92 J. Bieniak: Polska elita polityczna XII wieku (A 12. századi lengyel politikai elit). I. г.: Но dziaialnoéói (A tevékenység háttere). (In:) Spoleczenstwo Polski sredniowiecznej (A középkori Lengyelország társadalma). II. köt. Szerk. S. K. Kuczynski. Varsó 1982. 16.