Századok – 1988

Tanulmányok - Strzelczyk Jerzy: Gótok Közép-Európában 753/V–VI

GÓTOK KÖZÉP-EURÓPÁBAN 767 De mindez együttvéve sem zárja ki Gdanski Pomerániát a koragót (és -gepida) történelemből. Ha a Herwig Wolfram39

tollából származó, legújabb, gót történelmi monográfia nyomán a gótok korai történelmét nem csupán egy egyszer és mindenkorra kikristályosodott, majd történelmileg is meghatározott ágakra széthullott etnikai kvalitás sorsfordulóinak tekintjük, hanem egymást követő etnogenezisek hosszan tartó, elhúzódó és korántsem egyirányú mozgásának, eltérő földrajzi és kulturális viszonyok közti újabb és újabb törzsszerveződési kísérleteknek, akkor belátjuk, hogy a Fekete-tengernél és a Császárság határán letelepedett gótok nem azonosak a Skandináviában vagy a Balti-tengernél élőkkel. Ugyanakkor elismeijük és fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a gót történelem jellegzetes folytonosságot mutat, mely az ősi elnevezés, a törzsi hagyományok és az egységes nyelv megőrzésének tényével támasztható alá (legalábbis ez utóbbi Wulfili 4. századi „Bibliájában" való „kodifikálása" óta - korábbi gót nyelv ugyanis forrásokkal nem bizonyítható). Természetesen Kasjodor/Jordanes hagyományai valószínűleg a később, az Amal-dinasztiából származó ostrogótok között uralkodó hagyományok része és ilyen értelemben (ezt ínég a kéikedók is elismerik), Jordanes elbeszélése teljesen reális eseményeket tükrözhet, de kizárólag a gótok egy akkoriban viszonylag kicsinek számító ágára vonatkozóan. Bonyolult akulturációs és asszimilációs folyamatok következtében a Fekete-tengernél a csemyahovi kultúra keretein belül a gót nép a „történelmi" kiválasztódás szakaszába lépett. Minden jel arra mutat, hogy korábban -valószínűleg Gdaiiski Pomerániában, és más szomszédos területeken - már lejátszódott hasonló folyamat: a gót („guton"4

0

) törzsi csoport szerveződése, mely hamarosan megkezdi vándorlását (bár nem egyedül, de az egyre növekvő „lavinában" vezető szerepét megtartva) délkeleti irányban, amely régészetileg a wielbarki kultúra expanziójának fogalomkörébe tartozik. A gót történelem későbbi, forrásanyagokkal jobban hitelesített szakaszaiban nem egyszer szolgáltat adatokat a gót név nagy vonzerejéről, mely más, különböző germán és nem germán elemeket kapcsolt a törzshöz.4

1

Ez a késő ókori, sőt a keleti4

2

forrásokban a „gót" elnevezés fogalmi határainak elmosódásához vezetett. Jordanes4

3

ismert utalásában említi Gdanski Pomerániát a titokzatos widiwárok törzsi szinkretizmusának kapcsán, akiknél a germán (gót és gepida maradványok) mellett balti, s talán még szláv elemek is megfigyelhetők. A gutonok balti epizódját, valamint a gótoknak, még a törzs jelentős részeinek délkeletre vándorlását megelőzően kibontakozó, az etnikailag idegen elemekre gyakorolt vonzerejét a kevéssé is-39 H. Wolfram, Geschichte der Goten (mint az 5. jegyzetben), p. 32. 40 Wolfram az ókori források nomenklatúrájára támaszkodva a gót/guton megkülönböztetést ajánlja. 41 Ezzel a jelenséggel kapcsolatban vö. a következő módszertani megjegyzéseket: R. Wenskusa, Stammesbildung und Verfassung. Das Werden der frühmittelalterlichen gentes, Köln-Graz 1961, p. 439, 78. („pszeudologikus identifikáció"). 42 VÖ. Cezareai Prokop tanúságtételeit, Bell. Vand. II, 1., Bell. Goth, I. 3, VII. 2, 1; Agatiasza, Hist. I. 3, valamint Res gestae divi Saporis (ed. M. Rostovtzeff, Berytus 8, 1943, 1, p. 17). J. Strzelczyk, Stan badan..., p. 118-9. 43 Jordanes, Get. V. 36, XVI. 96-97; G. Labuda, Vidivarii, in: Stownik starozytnosci sfowianskich, VI. kötet 2. rész Wroclaw 1980, p. 422 (bibliográfia).