Századok – 1988

Tanulmányok - Strzelczyk Jerzy: Gótok Közép-Európában 753/V–VI

GÓTOK KÖZÉP-EURÓPÁBAN 765 és Mazóvia jobb parti részén - is megfigyelhető a temetkezési helyek elhagyása. Végül Pomerániában a wielbarki kultúra hatóköre az 1. és 4. övezetekre redukáló­dott, ugyanakkor a délkeleti irányban az 5. és a 6. övezetekig tolódott ki. „A wiel­barki kultúra településeinek Pomerániából a jobb parti Mazóviába, Podlachiába és Volhíniába való labizációjának ékes tanúbizonyságául szolgál az a tény, hogy ez utóbbi területeken a cecelski szakaszban olyan kőbelsejű kurgánok jelentek meg, melyeknek tipológikus megfelelői a lubowidi szakaszban a kaszubi és krajnói tóvi­déken találhatók. Ezek a - főleg wielbarki temetkezési helyekkel összefüggő - kur­gánok (...) tanúsítják, hogy а С övezet - valószínűleg allochton eredetű - populá­ciója mily aktív módon vett részt a települések átrendeződésében és a jobb parti Mazóvia, Podlachia és Volhínia benépesítésében." Aligha lehetne jobb példát találni az írott és régészeti források adatainak ily határozott egyezésére Bár a régészetben manapság az a felfogás uralkodik, hogy az etnikai prob­lémákban nem annyira a kulturális különbözőség vagy hasonlóság a döntő, mint in­kább a településrendszerek térbeli eltolódása, láthattuk, hogy bizonyos tárgyi em­lékcsoportok, mint pl. az oszlopok, kurgánok, korongok és más kőépítmények, te­hát az emberi tevékenység szellemi, részben társadalmi szférájába tartozó tárgyak még a megrögzött kételkedőket is meggyőzik a germán (és köztük az észak-ger­mán) népek vándorlásának tényét, idejét és irányát leíró adatok hitelességéről. Nemrégiben Jerzy Gaul 36 a jelenség ismeretkörének kibővítése és elmélyítése ér­dekében érdekes kísérletet végzett. A közép-európai miniatűr és szimbolikus tárgyi leletek (szerszámok, fegyverek, személyes használati eszközök) képezik tanul­mányának tárgyát, és az időszámítás szerinti első századok jelzett területen zajló vándorlásait ékesen bizonyítják. Jerzy Gaul munkájának metodikai részében először utalt rá, hogy a fent említett leletcsoportok milyen jól alkalmazhatók a településel­tolódások kutatásánál, ezt követően pedig kimutatta, hogy milyen szoros kapcsolat áll fenn a használati tárgyak miniatürizálása és általa (valamint azáltal, hogy más nyersanyagokat használva a készítmények gyakorlati jelentőségre tesznek szert) a germán kultúrkörben e tárgyaknak tisztán szimbolikus jelleggel való felruházása között. A korarómai időszakban a miniatürizálás először (térkép 377. p) a Balti-ten­ger délnyugati körzetében figyelhető meg az Elba alsó folyásától az Odera alsó fo­lyásáig, és a dán szigetekig, az Elba középső folyásánál kevésbé, míg a Cseh-me­dencében, Nagylengyelország déli részén (Poznaií - Szelagtól északra) és Alsó-Szi­léziában erőteljesebben körvonalazódott. Mivel a szimbolikus tárgyak legrégebbi példányai Csehországban jelentek meg, J. Gaul kifejtette, hogy a miniatürizálás ha­gyománya elsőként a markomannoknak tulajdonítható, korarómai kori elterjedése pedig, politikai szervezetük virágzása idején, a markomann társadalmi elit szoká­sainak behatolásával magyarázható. A későrómai időszakban a „szimbolikus jelen­tésű tárgyak egyaránt megjelennek a jobb parti Mazóviában, Podlachiában, vala­mint a mai Szovjetunió és Románia fekete-tengeri vidékein, tehát a wielbarki és J. Gaul, Migracje grup ludzkich w pierwszej potowie 1 tysiaclecia n.c. w Europie srodkowej w s'wietle znalezisk przedmiotów miniaturowych i symbolicznych, Archeologia Polski 28(1983), 2, p. 351-401.

Next

/
Thumbnails
Contents