Századok – 1988

Tanulmányok - Strzelczyk Jerzy: Gótok Közép-Európában 753/V–VI

756 JERZY STRZELCZYK elvetésének szükségességére, miszerint a mai Lengyelország területén kiterjedt, gót irányítású politikai szervezet létezett volna. Szakítunk azzal az értelmezéssel, mely a gótoknak a Balti-tenger déli partvidékére történt érkezését egyszeri - vagy a Jordanesnél feljegyzett hagyománnyal egyezően három nagy hullámban lezajló - fegyveres inváziónak fogja fel. Jelenleg inkább számolhatunk a germán népesség egyes csoportjainak lengyel földekre való lassú benyomulásával, jóllehet, e csoportoknak a pillanat szükségeinek megfelelően szervezetteknek kellett lenniük, sőt némelyikük, mint pl. amelynek élén Bérig király állt, hosszú időn keresztül magas szinten volt képes megőrizni belső összeforrottságát és hagyományát. A következő megállapítás, melyet néhány tudós egymástól függetlenül tett (nálunk G. Labuda), bizonyítja azt a tézist, hogy a gótok partraszállása a Balti-tenger déli partvidékén („Gothiskandza") korántsem a Visztulái Pomerániában zajlott, hanem az Odera torkolatvidékén. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Gdaiíski Pomerániát kizárjuk a gót nép etnogeneziséből, csupán arra utal, hogy a gótok esetleg később szállták meg ezt a területet. Továbbra is a megoldatlan és vitás kérdések közé sorolhatjuk a következőket: a (Kasjodor-) Jordanes által feljegyzett gót saga szavahihetőségének problémáját, a Balti-tenger déli partvidékén a gótok elfoglalta földek etnikai környezetét (ősszlávok voltak, vagy más germán népek?), a gót lakosság hazánk területén való tartózkodásának és átrendeződésének régészetileg bizonyítható nyomait. Vitathatók továbbá a koragót történelem eseményeinek pontosabb datálásával kapcsolatos problémák. Újabban a tudomány - különösen K. Tymieniecki, J. Kmiecinski, Jan Czarnecki munkái9 - nem kis kétellyel közelednek Jordanes kései (6. sz. közepéről származó) beszámolóihoz, s mégis gyakran találkozunk azzal, hogy e szerző „Getica" c. értekezését homogén egységként kezeljék, s figyelmen kívül hagyják a mű bonyolult szerkezetét, és a Th. Mommsen utolsó kritikai kiadása óta tett forráskritikai megállapításokat. Elvileg helyes, ha elsősorban az ókori kortárs, vagy a már említett események idejéhez közel élő szerzők (Strabón, az idősebb Plinius, Tacitus, Ptolemaiosz) beszámolóira támaszkodunk. Az említett szerzők lakonikus, s gyakran nem egyértelmű adatait sokszor nem kellő kritikával kezelik, és olykor szinte eleve csak a megfogalmazott tézisek igazolására szolgálnak (ez a tendencia különösen R. Hachmann és J. Czamecki monográfiáiban szembetűnő). Az ókori források egyoldalú figyelembevételére igen jó példa lehet az a vita, mely arról folyik, hogy a visztulai pomerániai gót szálláshelyek (mint Ptolemaiosz írja ,,Geográfiá"-jában), közvetlenül a tengernél találhatók, vagy tőle bizonyos távolságra, a szárazföld belsejében. Tacitus tanúsága szerint: trans Lugios Gotones regnatur..., protinus deinde ab Oceano Rugii et Lemovii (Germ. с. 43). Ahogy H. iowmiaúski' ' helyesen 9 J. Czarnecki, The Goths in ancient Poland. A study on the historical geography of the Oder-Vistula region during the first two centuries of our era, University of Miami Press, Coral Gables (Florida) 1975. Vö.: J. Strzelczyk. О Gotach na ziemiach polskich. VÖ. J. Strzelczyk, Stan badah..., p. 126 al.; E. Zwolski, Kasjodor i Jordanes. História gocka czyki scyt^jska Europa, Lublin 1984 (a Getica lengyel fordításával). 1 H. íowmianski, Pocz. Polski, V. kötet. Warszava 1973, p. 388-9, 1247. jegyzet.