Századok – 1988

Folyóiratszemle - Wapinski Roman: A második lengyel köztársaság nemzedékei 740/IV

740 FOLYÖIRATSZEM LE történetírásban erősen tartja magát. Magától Miljukovtól idézi szerzőnk a cáfolatot, miszerint „őfelsége ellenzéke" félt a tüntető tömegektől, lecsendesíteni próbálta a felvonulókat, s a forradalom első áldozatának tekintette magát. Az események másik vonulata, pontosabban az eszer-mensevik politikai taktika juttatta a Dumát - így az orosz liberálisokat - központi politikai szerephez. A tüntetők és a kivezényelt helyőrségi alakulatok között már február 24-én kialakult a szolidaritás. A főváros mensevik vezetői ezekben a napokban azon meditáltak, hogy a hadsereg megnyerését tekintsék-e elsődleges feladatnak - megbénítva ezzel a hatalmat, fegyverhez juttatva a forradalmat -, vagy a munkások felfegyverzésével oldják meg ez utóbbi feladatot, gondot fordítva természetesen a katonák megnyerésére is - pl. szövetségpolitikai megfontolásból. A február 26-i bolsevik döntés a munkástüntetés felkeléssé fejlesztését írta elő, amit a mensevikek az üzemekben opponáltak, de az események végül is másként alakultak. Már február 26-án sem hajtották végre a katonák a lőparancsot. A felvonulók feje fölé irányították a sortüzeket. Másnap pedig már több alakulat nyíltan a tüntetők oldalára állt. így formálódott a forradalom fegyveres ereje, érvényesült a szövetségi politika, dezorganizálódott a régi hatalom. A febr. 28-i bolsevik röplapok ideiglenes forradalmi kormányt, demokratikus köztársaságot, földosztást, 8 órás munkanapot és a háború befejezését követelték. Megalakultak az első szovjetek. Spontán, az üzemekben és a kerületekben bolsevik befolyásra is. Az „intézményesülési" folyamat kiteljesedése viszont eszer-mensevik vezetéssel valósult meg. A Petrográdi Munkásküldöttek Szovjetjének ideiglenes végrehajtóbizottságát a mensevik Duma frakció vezetői (Csheidze, Szkobelev), más honvédő szocialisták (Szuhanov, Sztyeklov) és a Központi Hadiipari Bizottság munkás képviselői (Bogdanov, Sztyeklov) alakították meg és deklarálták. A Tauriai palotában rendezkedtek be, irányították a szovjetek alakítását, de csak kontroll szerepet szántak a burzsoá hatalom mellett a tömegek forradalmi szerveinek. A burzsoá Ideiglenes Kormány, mint új hatalmi központ megalakulását jelentősen előzmozdította Kerenszkij és Csheidze, akik a Szovjét nevében biztosították támogatásukról az új kormányt. Feladatuknak tekintették a rend helyreállítását, a katonák megnyerését, a tömegek lecsendesítését — anélkül, hogy követeléseik teljesültek volna - a háború folytatása érdekében. Törekvéseik azonban csak lassan realizálódtak. Ez is Lenin későbbi „Áprilisi Téziseit" támasztotta alá. Megalakult ugyanis a Szovjet katonai bizottsága (eszer befolyás alatt), katonatanácsok (szovjetek) szerveződtek. Végül is kompromisszum született. A katonák visszatértek a kaszárnyákba, de szovjeteket alakítottak, a Szovjet befolyása alá helyezték magukat. Sikertelen volt Rodzjanko kísérlete a Duma és a Szovjet katonai bizottságának egyesítésére. A bolsevik Molotov javaslata alapján maradt meg a Szovjet katonai önállósága, ami növölte a felfegyverzett gyári munkások katonai és politikai értékét. Ez a körülmény is elősegítette a monarchia megmentésére tett kísérletek kudarcát. A cári abszolutizmust végül is egy heterogén társadalmi bázisú össznépi megmozdulás döntötte meg, amelyen belül elkülönült, aktív vezető szerepet játszott a munkásság osztálymegmozdulása, elsősorban a bolsevikok vezetésével. Emiatt alakult ki Február eredményeként átmeneti politikai helyzet - a kettőshatalom. Csermenszkij ezt úgy értékeli, hogy lehetetlenné vált a burzsoá hatalom konszolidációja, megmaradt a lehetőség a forradalom továbbfejlesztésére. (Isztorija SzSzSzR, 1987. 1. szám 92-111. I.) M. WAPINSKI, ROMAN A MÁSODIK LENGYEL KÖZTÁRSASÁG NEMZEDÉKEI Az ifjúság politizálási szokásai általában mindenütt egyformák: törekvéseik a világ átformálására, a konvencionális életvitel felrúgására irányulnak. A fiatalokat aktivizáló idealista álomképek csak felnőtté válásukkal foszlanak szét, hogy a megállapodottságnak adják át helyüket. Az egykori fiatalok azonban apává válva már saját fiaik támadásai ellen kell, hogy védekezzenek. A mindig lappangó generációs ellentétek felszínre jutását csak megkönnyítette, amikor a 19. század polgári fejlődésében az atyai tekintély addig szinte korlátlan jogköre megört, s a fiatalság korábban szokatlan szellemi szabadsághoz jutott. A nemzedéki kérdéssel a modern lengyel történetírás már jó ideje foglalkozik. Használatos az