Századok – 1988

Történeti irodalom - Good David F.: The Economic rise of the Habsburg Empire 1750–1914. (Ism.: Németh Györgyi) 716/IV

716 TÖRTÉNETI IRODALOM DA VID F. GOOD THE ECONOMIC RISE OF THE HABSBURG EMPIRE, 1750-1914 University of California Press, Berkeley, Los Angeles, 1984. XVI, 309 L A HABSBURG-BIRODALOM GAZDASÁGI FELEMELKEDÉSE 1750-1914 KÖZÖTT Az egyesült államokbeli Temple Egyetem tanárát sok más kortársához és elődjéhez hasonlóan még diákkorában megragadta a Habsburg-történelem összetettsége és az a rejtélyesnek tűnő tény, hogy a valaha hatalmas birodalom részeire hullott szét. Történészi pályáját David F. Good mégis más témák feldolgozásával kezdte, de gyakorlott kutatóként ismét eredeti érdeklődési köre felé fordult. A Monarchia gazdaságtörténetének a megírásához fogott hozzá, mert szakítani akart a Habsburg-birodalom felbomlásának politikai történetét kizárólagosan előtérbe helyező korábbi történészi gyakorlattal. Könyve azonban nemcsak saját eredményeit tartalmazza, hanem összegzése az angolszász államokban és Közép-Kelet-Európában időközben kibontakozó gazdaságtörténeti jellegű Monarchia-kutatásnak is. Good rendkívül^ nagyra értékeli az 1960-as és 70-es évek Habsburg-vonatkozású gazdaságtörténeti szakirodalmát. Úgy véli, hogy Berend T. Iván, Ránki György, Katus László, Eduard März, Jaroslav Purs és mások munkássága Közép-Kelet-Európában, Walter W. Rostow és Alexander Gerschenkron elméletei Nyugaton alapvető minőségi és mennyiségi változásokat idéztek elő a Monarchia gazdaságtörténetírásában. A szerzők a gazdasági fejlődés folyamatára helyezték a hangsúlyt, következtetéseik a gazdasági élet közvetlen, analitikus vizsgálatán alapulnak. David F. Good munkájának célja, hogy megcáfolja a korábbi évek történeti irodalmában többnyire Jászi Oszkár nyomán kialakuló nézetet, miszerint a Monarchia bukásának döntő oka a gazdasági kudarc volt. Azt állítja, hogy az elmúlt két évtized gazdaságtörténeti kutatásai bőséges bizonyítékkal szolgálnak a Habsburg-birodalom különböző területeinek jóval 1914 előtt meginduló gazdasági növekedésére s a birodalom gazdasági életképességére „összeomlásának estéjén". A kötet első három fejezetében a szerző az időrendet követve elemzi a Habsburg-monarchia gazdasági életének alakulását. Mivel abból indul ki, hogy a Habsburg-birodalom határain belül éppúgy eltérő fejlettségű régiók különíthetők el, mint Európa egészében, figyelmét elsősorban a legfejlettebbnek számító nyugati tartományokra fordítja. Úgy véli, annak ellenére, hogy Mária Terézia, II. József és II. Lipót uralkodása alatt tekintélyes méretű gazdasági fejlődés ment f végbe a merkantilizmus keretei között, ez még nem a modern gazdasági fejlődés megindulását jelentette, csak az előfeltételeit hozta létre. Good a modern gazdasági fejlődés kezdetét az 1820-as évek közepére teszi a nyugati tartományokban. Az 1848 előtti tőkés fejlődés jelének tekinti a népesség, a termelés, valamint az egy főre eső termelés franciaországihoz és angliaihoz hasonló növekedését, a technológiai, strukturális és intézményi változásokat. Elveti azt a nézetet, hogy az 1848-as forradalom, illetve a bukott forradalmat követő intézkedések (jobbágyfelszabadítás, vámrendszer átalakítása, a közlekedési hálózat fejlesztése, pénzügyi újítások) indították meg a modern gazdasági fejlődést, s azzal sem ért egyet, hogy ezek az események észrevehetően meggyorsították a tőkés növekedést. Szerinte a forradalom „fordulat nélküli fordulópont" volt, nem töltötte be a mérföldkő szerepét a feudális gazdasági, társadalmi és politikai szerkezet kapitalistává formálásában. Az abszolutizmus korszakának a birodalom külpolitikai nehézségeiből következő gazdasági egyenetlenségei pedig lerontották a bevezetett intézkedések egyébként is kevés kedvező hatását. Good végül mégis módosítja a véleményét az említett időszakról: „Lehet, hogy a modern gazdasági fejlődés folytatódásához szükség volt az 1850-es évek intézkedéseire." (94.1.) Könyve negyedik és ötödik fejezetében a szerző a Monarchia gazdasági egységéről folytatott vitába kapcsolódik be. A vitát elméleti és kvantitatív elemzéseken nyugvó alapokra helyezve határozottan állítja, hogy a vasút- és bankhálózat kiépülése ledöntötte a piaci korlátokat, megkönnyítette az árucikkek, a pénztőke és a munkaerő áramlását a fejlettebb nyugati és a fejletlenebb keleti területek között, ezáltal jelentősen elősegítve a Habsburg-birodalom gazdasági egységének a kialakulását. Mindezek következtében a birodalom nyugati felében a napóleoni háborúk után kibontakozó modern gazdasági fejlődés az 1860-as és 70-es években, a keleti tartományokra is átterjedt, s csökkenni