Századok – 1988

Történeti irodalom - Haubelt Josef: Ceské osvicenstvi (Ism.: Deák Eszter) 714/IV

714 TÖRTÉNETI IRODALOM JOSEF HAUBELT ŐESKÉ OSVICENSTVI Praha, 1986. Svoboda, 460 L CSEH FELVILÁGOSODÁS Josef Haubelt a cseh felvilágosodás avatott szakértője. Számos, e korról szóló munkája közül legfontosabbak a Gelasius Dobnerrel és Ignác Bornnal foglalkozó könyvei, tanulmányai (Dejepisectví Gelasia Dobnera, Praha 1979; Studie о Ignácí Bornovi, Praha, 1972). A szerző a bevezetőben a felvilágosodás néhány általános kérdésével foglalkozik. Egyértelműen marxista megközelítés az övé: a felvilágosodást tisztán a burzsoá forradalmi ideológia termékének tekinti és legfontosabb, szinte kizárólagos jellemzőinek a racionalizmust, a tudományos-technikai haladást és a vallásos világképpel való teljes szembefordulást tartja. A megelőző korszak, a barokk értékelésénél Haubelt a cseh történetírás azon vonulatához kapcsolódik, mely - főleg Nejedly nyomán - egyértelműen a „sötétség korának" bélyegzi a Fehérhegy utáni katolikus restauráció korát. Nem látja meg ebben a korszakban a már erősen felvilágosodás felé mutató jelenségeket, ellentétben a cseh történetírás másik vonulatával (Z. Kalista, V. Bitnar, V. Cerny, J. Neumann), mely a cseh barokkot nagyra értékeli, és a kontinuitást hangsúlyozza a barokk és felvilágosodás kora között. Haubelt a cseh felvilágosodást négy periódusra bontja (a könyv négy fejezete is egyben). 1. (1745-1761) a tudomány teológiától való elszakadásának kezdetei. 2. (1761-1773) a tudomány önállóságának tovább erősödése, a Prágai Tudós Társaság megalakulása. 3. (1773-1791) a cseh felvilágosodás nemzetközileg elismertté válik, létrejön a cseh nyelvű publicisztika. 4. (1791-1806) a romantikus szemlélethez közelítő nyelvfelfogás kialakulása, miszerint a nyelv a nemzeti művelődés demokratizálásának legfőbb eszköze. Az első nagy fejezet (Barokk utóhatások) nyomon követi a modern tudomány fejlődését a felvilágosodást megelőző korban. E korból pozitívnak kizárólag a természettudományok, az „újkori tudomány" törekvéseit tartja, s a súlyt a tudományok képviselőinek bemutatására helyezi (Newton, Kepler, Galilei munkássága). Ennek fényében kissé háttérbe szorulnak a humán tudományok, a teológia és a művészetek képviselői: Valerian Magni, Bohuslav Balbin és Antonim Sporck gróf, akiknek életműve - egy másik koncepció, nevezetesen Winteré szerint - a közép-európai felvilágosodás, illetve a jozefinizmus előkészítésének három.fő állomását jelképezi. Balbint Haubelt egyoldalúan az ún. régi kor maradványának tekinti, mereven dogmatikus katolikus történetírónak bélyegzi, aki leegyszerűsítve gondolkodott a cseh történelemről. A nemzeti állam, valamint a cseh nyelv hanyatlása miatti elégedetlensége is - Haubelt szerűit - kizárólag a letűnt nemesi Csehország védelmében történt. Nem osztja azok véleményét, akik Balbin életművében - mind a cseh nyelvről, mind a nemzeti történelemről alkotott felfogása alapján - a felvilágosodás közvetlen előkészítését látják, mint pl. a közelmúlt egy igen átfogó és pozitív Balbín-értékelése, Jiïi Rak és Jan Кибега könyve*, vagy azokét, akik azt emelik ki, milyen nagy mértékben támaszkodtak a cseh felvilágosodás nagyjai, Dlabac, Pelei, Djobrovsky Balbínra, s hogy főműve, a „Bohemia docta" egészen Jungmannig éreztette hatását. A második fejezet már kizárólag természettudósokkal foglalkozik, többek közt V. P. Divís, a villámhárító cseh megkonstruálója, a matematikus-fizikus, Newton-követő J. Stepling, az orvos és természettudós J. K. BohácS és a montanista Peithner munkásságával. A cseh felvilágosodás számunkra kevésbé ismert alakjai ők, akiknek tevékenységét Haubelt döntőnek ítéli az egész fejlődés szempontjából. A harmadik korszak kezdetét Dobner föllépése jelzi, akinek forráskritika-központú történelemszemlélete az egész utána következő nemzedéknek adott példát. Haubelt Dobner személyének és munkásságának korszakalkotó jelentőséget tulajdonít az újkori cseh művelődésben. Dobner kritikus szemléletében, a cseh történelem legendáinak, krónikáinak revideálásában a reakciós barokk történetírói hagyománnyal való leszámolást értékeli nagyra. Hosszan méltatja a sokoldalú "(Bohuslav Balbin a jeho misto v 2eské kulture (Praha 1983.)