Századok – 1988
Történeti irodalom - Budától Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686–1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez (Ism.: Hóvári János) 701/IV
701 TÖRTÉNETI IRODALOM megelőző kezdeti fokon e termelés alapja is a falusi háziipari, rokkás szövés és fonás volt. A szerző nagyon következetesen mutatja be, hogy a kezdeti fázisban a kihelyezéses, falusi, paraszti háziipari termelési szervezet és rendszer volt az alapvető, és a manufakturális termelés csak a későbbiekben bontakozott ki. Legkésőbb a közép-európai területeken jelent meg a manufakturális szervezésű termelés, azonban pl. a közép-európai textiliparnak voltak egykor olyan színfoltjai, mint a 16. és 17. századi gdanski díszövszövés, melyek ebben a németesedő városban a lengyel nemesség és arisztokrácia öltözködési divatja igényeit voltak hivatottak kielégíteni. A második - korábban írott, de a tárgyalt korszak későbbi volta következtében másodikként ismertetett - tanulmánykötet elsősorban a 17. és 18. századi divatigények folytán pl. a szabóság mesterségének és annak különösen nyugati válfajának elterjedését mutatja be Közép-Európa területén, többek között elsősorban a nyugati harisnyás viselet terjedésével együtt. A 17. és 18. századra vonatkozó holland, flamand, angol és olasz manufakturális posztóipari termelésen túl különösen a vászonszövés történetéből vonultat fel olyan példákat, melyek szerint ekkor is még a kihelyezéses háziipari szervezetű technológia létezett.'Igy{ elsősorban a 17. századi Franciaországból hoz fel adatokat arra vonatkozóan, hogy Turgot idejében rokkákat osztottak szét a francia parasztok között, hogy így a kihelyezéses rendszerű háziipari és kézműipari technológiát fenn tudják tartani a lenvászontermelés esetében. Közép-Kelet-Európára vonatkozóan elsősorban a 17. századra teszi pl. a híres lengyel andrychówi vászontermelési központ kialakulását. A szerző itt bemutatott munkái a lengyel textilipar-történeti munkák legszebb hagyományai szintjének és követelményeinek felelnek meg, Marian Malowist korábbi kutatásai eredményeihez csatlakozva és azokat teljes mértékben igazolva. Annak ellenére, hogy elsősorban a feldolgozott nyersanyagfajták figyelembevételével, valamint a divatruházat elemei szem előtt tartásával bontja ki mondanivalóját, nagyon jól megfigyelhetők azok az alapvető tendenciák, melyek szerint még a 17. századig is egyes területeken a kihelyezéses, paraszti háziipari fonáson és szövésen alapult a textilipar technológiája a manufakturális korszak beköszöntéséig. Külön figyelmet érdemel az a mozzanat, hogy a német olvasottságú kutatók általában csak arról tudnak, hogy csak a német területeken lett völna megfigyelhető a paraszti, háziipari jellegű kihelyezéses termelési szervezet, holott erre vonatkozóan vannak adatok Franciaországból is. Ugyanakkor a képet a közép-európai textilipari termelés története bemutatásával is gazdagítja, így foglalkozik a Szászországon kívüli, cseh-morva és osztrák termelési központokkal is. Sőt mi több, a Monarchián belül még a magyarországi textilipartörténeti fejleményeket is képes nyomon követni, elsősorban a magyar Endrei Walter munkássága figyelembevételével. Széles skálán és világos előadási formában mutatja be az európai textilipar fejlődésének történetét. Olyan apró mozzanatokat is szem előtt tart, mint pl. a 17. és 18. századi óbudai selyemmanufaktúra. Az elmondottak igazolják, hogy Irena Turnau ezen ipari ágazat története kutatásának kiemelkedő egyénisége. Tagányi Zoltán BUDÁTÓL BELGRÁDIG VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI TÖRÖKELLENES HADJÁRATOK TÖRTÉNETÉHEZ. A NAGYHARSÁNYI CSATA 300. ÉVFORDULÓJÁNAK EMLÉKÉRE. Szerkesztette Szita László. Pécs, 1987.492'p. Napjaink magyar történetírásának egyik legneuralgikusabb pontja a forráskiadás. Szinte mindenki egyetért abban, hogy e téren igen csak sok tennivalónk van; sőt azzal is, hogy igen rosszul gazdálkodtunk múlt századi elődeink örökségével. Sajnos az elmúlt évtizedekben sem változott úgy a magyar társadalomtudományok infrastruktúrája, hogy a már akut helyzet megváltozhatna. Természetesen igazuk van sok tekintetben azoknak is, akik ehelyett a kutatók szorgalmasabb levéltári munkáját hiányolják. Csakhogy azt is tudomásul kell venni, hogy országunk történeti forrásainak tekintélyes része külföldi levéltárakban lelhető fel, s az ezekben folyó munkát számos itteni és ottani
