Századok – 1988
Történeti irodalom - Soproni Sándor: Die letzten Jahrzehnte des pannonischen Limes (Ism.: Visy Zsolt) 697/IV
698 TÖRTÉNETI IRODALOM helyeken milyen mértékben mutatható ki 380 utánra, még inkább az 5. század első évtizedeire keltezhető anyag. Igen fontos az a megfigyelése, hogy a Valentinianus idején épült őrtornyokban hiányzik a besimított kerámia. Legalább ilyen szembeszökő az az összeállításából világosan kitűnő tény, hogy az erődítményekben és környékükün mind a római készítésű tárgyak, mind pedig az érmek - ha jóval csekélyebb mértékben is - az 5. század első negyedének végéig, megszakítás nélkül forgalomban vannak. A Valentinianus korára keltezett kis méretű őrtornyok gyors fölhagyására következtet a szerző abból a tényből, hogy ezek egy periódusú járószinttel rendelkeznek, nem fordul elő bennük besimított kerámia. Közvetett bizonyítékként értékeli erre nézve azt is, hogy az alföldi sáncrendszer fölszámolásával megszűnt a Duna-kanyar korábbi rendkívüli szerepe. Ezzel kapcsolatban már korábban is (i.m. 248.) óvatosságra intettem, utalva az őrtornyokban előforduló különböző gyártmányú téglabélyegekre, amelyek egy egyszeri gyors építési kampány és néhány rövid esztendőre szorítkozó fennállás esetén nem csoportosulhatnának így. Meggondolandó továbbá az is, hogy a Pilismarótmalompataki kiserődben, valamint a Visegrád-Sibrik-dombi erődben, amelyeket 380 után más módon használ a római határvédelem (29. sk, 44. skk, 62-63.), a besimított kerámia láthatóan csak hosszabb szünet után jelenik meg. Pilismaróton a védőárok lassú betöltődése után (Visy, i.m. 249, Soproni 29. 12. j.; 62.) paticsos kerítést emeltek a korábbi védőárok vonalában. Nézetem szerint ezzel a kerítéssel egyidős a két fazekaskemence, amelyek a kiserőd falán kívül egyébként is inkább az itt élők polgári jellegére, semmint az akár foederati katonaság elképzelhetetlen fazekasipari tevékenységére utalnak. A Pone Navata-beli erőd lakógödrei kapcsán is arra utal a szerző, hogy az 1. lakógödör (és vele együtt valószínűleg a többi is) „nach dem Auflassen bzw. nach dem Einsturz des römischen Gebäudes ausgehoben worden" (44.). Ehhez azonban nyilvánvaló módon hosszabb, jó néhány éves időnek kellett eltelnie 380 után! A kérdés tehát nem annyira az, hogy használták-e a római katonai és egyéb építményeket a 4. század végén és az 5. század elején, hanem az, hogy kik voltak ezek. A lehetőségek (római katonaság - foederati katonaság - foederati polgári elemek - a római provinciális szervezetbe be nem illeszkedő barbárok) mérlegelése és eldöntése (? ) után a másik nagy kérdés a keltezés. A fenti két példa és néhány más jel alapján arra következtetek, hogya besimított kerámia, amelyet a szerző véleményével egyezően a /oedera/i-népességhez köthetőnek tartok, a nála becsültnél valamivel később jelent meg a limes mentén, tehát nem 380 táján. Ez persze azzal a következménnyel is jár, hogy bizonytalanabbá válik a limes-menti besimított kerámiának Alatheus és Saphrac vegyes népességéhez való kapcsolása, hiszen akár 5. század eleji betelepülőkkel is lehet számolni. Erre utal többek között Intercisa példája is. Itt olyan építési fázist is sikerült a via sagularis és az erődfal között kimutatni (tehát nem a via sagularis helyén, vö. 73), amely kétségtelenül Valentinianus halála utáni időre keltezhető (Lőrincz, B.-Visy, Zs.: Die Baugeschichte des Auxiliarkastells von Intercisa: British Archeological Reports, International Series 71, 1980, 691.). Hogy lehetne ezzel az építkezéssel az a vályogkunyhó egyidős, amelyik a kérdéses helytől alig 20 méternyire van, és ahol változatos, a római technikai ismereteket sem nélkülöző besimitott edények kerültek elő (B. Vágó, E.. Ausgrabungen in Intercisa (1957-1969). (Alba Regia 11, 1971, 112), és amelyeket az ásatok mind 1965-ben, mind pedig 1969-ben az 5. századra kelteztek? Hasonló irányba mutat a Notitia Dignitatum szerző általi elemzése is. Korábbi vizsgálataival egyezően kifejti (96 skk.), hogy a schematizmus adatai egyidejűleg érvényesek, és hogy a ,nunc' betoldás 380 körüli változásokat rögzít. Ezt elfogadva és a legjobb megoldásnak tartva azonban keltezési kérdések merülnek föl, amelyek ismételten arra utalnak, hogy a foederati szervezett és széles körű limes-menti katonai megtelepedése nem ekkor, hanem csak később mehetett végbe. Szerző ugyanis fölteszi, hogy a kiserődök kialakítása Aquincumban és más /ímes-erődökben 380 tájára keltezhető. Ha viszont így van, hogyan magyarázhatnánk Cirpi (csak kiserőd!? ) három helyőrségét 380 után (vö. ND). A kérdés Odiabo (csak kiserőd!? ) esetén is jogos, bár ott csak egy csapat állomásozásáról tudunk. Az sem biztos, hogy Aquincumtól délre nem épültek ilyen kiserődök, pl. akár Intercisában, ahol három csapatról is tudunk! Megfordítva a kérdést, hogyan lehetséges, hogy 380 után, amikor az alföldi fennhatóság gyakorlatilag megszűnik, Contra Aquincum nem leszűkített erődjében (!) és más ellenerődökben is csapatok állomásoznak, a limes erődjeit pedig ugyanakkor gyakorlatilag tornyokká alakítják? Mindez arra utal, hogy a kiserődök építésének idejét későbbre kell keltezni, amelyre nézve
