Századok – 1988

Közlemények - Jeszenszky Géza: A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt 648/IV

656 JESZENSZKY GËZA A föderáció eszméje az Egyesült Államokban Az Egyesült Államokban Európa középső és keleti része iránt mindig kisebb volt az érdeklődés, mint Nagy-Britanniában, s így az ismeretek hiányosabbak és töredékesebbek voltak. Noha a világháború előtti évtizedekben ebből a régióból sokmillió új bevándorló érkezett az Államokba, s ezek őrizték és ápolták szülőföldjükkel a kapcsolatokat, alacsony társadalmi presztízsük következtében a korabeli amerikai közvéleményre (s még inkább a politikára) gyakorlatilag nem volt semmi befolyásuk. Az európai háború kitörése több szempontból is nehéz helyzetbe hozta őket, s egyre parancsolóbb volt a választás a két hadviselő tábor, az ó- és az új haza iránti lojalitás között.31

A németek és a magyarok természetesnek találták, hogy a Központi Hatalmak győzelmét kívánják, és erejüktől tellően tettek is ezért, de a szláv bevándorlók többsége számára egyre vonzóbb volt a Habsburg-monarchia területén felállítandó nemzeti államok gondolata és cselekvően támogatták politikai emigrációjuk erre irányuló tevékenységét.3

2

Az Egyesült Államok hadbalépése elnémította a Központi Hatalmak melletti nyilvános kampányt, de az amerikai közönség ettől még nem vált a Monarchia felosztásának a hívévé. Angliával ellentétben még politikai vagy értelmiségi körökben sem voltak tájékozottak a soknemzetiségű kelet-európai birodalmak nemzetiségi viszonyairól. Akiknek voltak ez irányú ismereteik, mint például Archibald С. Coolidge harvardi professzornak, nem volt határozott álláspontjuk, hogy a háború végén kívánatos-e a határok komolyabb módosítása a nemzetiségi elv alapján, vagy Jogos igény egy-egy ország történelmi egységét figyelembe venni", így Csehország és Magyarország esetében. Európa kisebb államai esetében azonban elképzelhetőnek tartotta önkéntes konföderációk létesítését.33 Wilson elnök, aki történetesen az államtudományok professzora volt, nagyjából ismerte Ausztria—Magyarország nemzetiségi viszonyait, noha a részletek bonyolultságával nem volt tisztában. „The State" című korai munkájában olyan utalások vannak, amelyek a Habsburg-monarchia föderális felépítése melletti állásfoglalásként interpretálhatók, de semmiképpen sem támogatják a nemzeti önrendelkezés gondolatát.34

Az Egyesült Államokat a föderális demokrácia mintájának tekintette, és szívesen látta volna e modell alkalmazását Közép-Európában.3 s

Sőt mi több, ugyanezeknek az elveknek az alapján remélte létrehozni a világ összes államát tömörítő nemzetközi szervezetet. E tekintetben Wilson feltűnően közel állt a háborút ellenző, baloldali liberális brit csoportokhoz és azok békeprogramjához. Barátja és tanácsadója, E. M. House, különösen aktívan ápolta az utóbbiakhoz fűződő kapcsolatokat.3 6 3'Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940. Bp., 1982. 303-315. 32Joseph Р. О'Grady (szerk.): The Immigrants' Influence on Wilson's Peace Policies. [Lexington], 1967. Vö. T. G. Masaryk: The Making of a State. New York, 1967. 197-286. 33Archibald C. Coolidge: Nationality and the New Europe. Yale Review, 1915. ápr., repr. in Ten Years of War and Peace. Cambridge, Mass., 1927. 221-240. 3,

R. W. Seton-Watson: Masaryk in England. London, 1943. 94-95. Vö. Victor S. Mamatey, I. m. 41-42. 3 5A. S. Link: Wilson the Diplomatist. A Look at his Major Policies. Baltimore, 1957. 93-99. 36 Lawrence W. Martin: Peace without Victory. Woodrow Wilson and the British Liberals. New York, 1958. 135-162; Arno Mayer: Political Origins of the New Diplomacy. New York, 1959. 44,