Századok – 1988
Közlemények - Monok István: Cseffei László 1592–1662 622/IV
CSEFFEI LÁSZLÓ 1592-1662 623 hipotézis, hogy olyanok is, akik esetleg államelméleti, erkölcsi megfontolásokból ellenezték Rákóczi fejedelemségét.3 Cseffei magatartásának kutatása azért is ígérkezik tanulságosnak, mert például a Zólyomi-perrel kapcsolatban mint ítélőmesternek kulcsszerepe lehetett volna, ám Rákóczi - Kemény János szerint - a per idejére eltávolította őt, követségbe küldte.4 Tovább indokolja a Cseffeivel való foglalkozást a tőle fennmaradt, vagy a rá vonatkozó egyes források érdekessége, melyek azt mutatják, hogy a 17. századi erdélyi értelmiség egy sajátos típusát képviseli, s hozzá képest az Udvarhelyi György vagy Alvinczi Péter (I. Apafi Mihály praeféctusa) nevével jelezhető csoport generációban is, műveltségben is egy következő fokozatot képvisel.5 A továbbiakban az itt megfogalmazott szempontok szerint Erdély történetének egy főispán s ítélőmester pályájára nézve is érzékeny időszakát előtérbe helyezve írjuk meg Cseffei életrajzát, törekedve arra, hogy a műveltségéről nyert információk megfelelő hangsúlyt kapjanak. Cseffei László életrajza Családja, vagyoni helyzete A Cseffei család a 16. század második felében tűnik fel Erdély történetében. Cseffei Jánost 1567-ben felsőcsaholyi (Szilágy megye) birtokosként említik,6 1569-ben a kisebb kancellária írnoka.7 Cseffei Benedek 1570-ben a Bánffy családdal került birtokperbe, s az ennek kapcsán keletkezett iratból azt is megtudjuk, hogy három fia volt: Ferenc, Kristóf 3 A szövetség tagjainak névsorát lásd Lukinich Imre, Történelmi Tár (a továbbiakban: TT) 1908. 246-247. Az események értékelését ugyanő több helyen elvégezte: Bethlen István támadása 1636-ban. Bp. 1910 (a továbbiakban: Lukinich 1910); Keresdi Báró Bethlen Ferenc. Bp. 1908. 15-16.; A bethleni gróf Bethlen család története. Bp. 1927. 75-88. A másik csoport névsorának összeállításakor elsősorban azokra a személyekre gondolunk, akik Bethlen Péter peregrinációján részt yettek, illetve Bethlen-alumnusok voltak. Lásd a 2. jegyzetben említett rész jegyzeteit. 4Kemény János önéletírása. (Sajtó alá rend. Windisch Éva) Bp. 1980 (a továbbiakban: Kemény 1980) 165.; Erdélyi Országgyűlési Emlékek. I-XXI. (Szerk. Szilágyi Sándor) Bp. 1875-1898. (a továbbiakban: EOE) IX. 374. 5 Udvarhelyi György levelezése és iratai Szádeczky-Kardoss Béla gyűjtésében a Szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtára kézirattárában: MS 58.; Alvinczi iratai: Alvinczi Péter okmánytára. Közzétette Szilágyi Sándor. I—III. Pest, 1870. Az említettekkel is jellemezhető új értelmiségi réteg kialakulásáról (jóllehet sem Udvarhelyit, sem Alvinczit ilyen összefüggésben nem emeli ki), az Apafi-kor művelődéstörténeti helyének újra értelmezendőségéről lásd Várkonyi Ágnes tanulmányait: Erdélyi változások. Az erdélyi fejedelemség a török kiűzésének korában 1660-1711. Bp. 1984. 95-107, 269-436.; Az önálló fejedelemség évtizedei 1660-1711. = Erdély története három kötetben. Főszerk. Köpeczi Béla. (a továbbiakban: ERDÉLY 1986) II. Bp. 1986. 830-836, 920-971. 6Petki Mór: Szilágy vármegye monographiája. V. Bp. 1903 (a továbbiakban: Petki 1903) 283. Megjegyzendő, hogy Lázár Miklós: Erdély főispánjai. Bp. 1889 (a továbbiakban: Lázár 1889) 165. magyarországi származásúnak mondja a Cseffei családot; nevüket a Tolna vármegyei Csehfő helynévből eredezteti. A 16. század első felére nézve nem folytattunk kutatásokat, így a hivatkozás híján lévő állítást nem ellenőrizhettük. ''Trócsányi 1980. 366.; Pécsi Anna: Az erdélyi fejedelmi kancellária kialakulása és okleveles gyakorlata 1571-ig. Bp. 1938. 69-70.
