Századok – 1988

Tanulmányok - Székely György: Egy elfeledett rettegés: a második tatárjárás a magyar történeti hagyományokban és az egyetemes összefüggésekben 52/I–III

Székely Çyôrgy EGY ELFELEDETT RETTEGÉS: A MÁSODIK TATÁRJÁRÁS A MAGYAR TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYOKBAN ÉS AZ EGYETEMES ÖSSZEFÜGGÉSEKBEN Az 1285. évi magyarországi tatárjárás önmagában véve jelentéktelen epizód volt a hazai történelemben, mind méreteit, mind közvetlen hatásait tekintve. Jelentőségét az értékelte fel már a kortársak szemében; hogy egy évtizedek óta rettegve várt második tatár betörés volt valamely országba, amit a délorosz szteppei népek és a kijevi Oroszország elleni támadások ismeretében sokkal eresebbnek, hódító-foglaló célúnak képzeltek. Az alábbiakból talán kitűnik, hogy valójában nagyszabású portyázó-zsákmányoló hadjárás volt csupán, amit félkézzel is kiszoríthattak. De mégis voltak olyan hazai belpolitikai és társadalmi fejlemények, olyan külpolitikai és egyházpolitikai tényezők, amelyek miatt az epizód nem merülhetett el a jeltelen emlékezetben, sőt sokkal szenvedélyesebb viták, pártos állásfoglalások kísérték a történetírásban, mint amilyeneket fontosabb és kihatásaikban maradandóbb események kiváltottak. Ezek folytán kell felmérnünk azokat a magyarországi társadalomfejlődési tendenciákat és politikai fordulatokat, nem kevésbé azokat a Déloroszországtól a Balkánon át a Közel-Keletig húzódó politikai és diplomáciai erővonalakat, amelyek az eseményt ki kell hogy emeljék a feledés homályából. A IV.(Kun) László (1272-90) uralma alatt gyengülő királyi hatalom mögött, olykor azzal szemben sorakozott fel egyre önállóbban a várbirtokos oligarchia — a világi nagybirtokosság kevés számú nagy famíliája. Ezek hol összefonódva, hol egymás ellen acsarkodva osztoztak meg felváltva az állam vezető méltóságain, mind nagyobb részt hasítva ki az államhatalomból. Olykor már önálló külpolitikai orientációra merészkedtek. A legbefolyásosabbak közé tartoztak a Héder nembeli Henrik fiai: Miklós és Iván (János) világi pályán, a hatalmi harcaikban részt vállaló Péter pedig veszprémi püspökként tevékenykedett. A nádori méltóságot betöltötte az 1272/73, 1273, 1274/75 években Rátót nembeli Roland (Lóránt), 1273/74 és 1277/78 során a Pécz nembeli Dienes (Dénes), az 1275, 1276/77, 1284, 1286/87, 1288/89 évek során Kőszegi Henrik fia Miklós, 1275/76 és 1277/78, majd 1281. évben a Csák nembeli Péter (trencséni Csák Máté apja), 1278/79-ben és 1282/83-ban Csák II. Máté (Péter öccse), 1279/81 Aba Finta, 1281/82 és 1287/88 során Kőszegi Iván, 1286/87, 1289 Aba nembeli Debrői Mákján, 1285-től Aba Amadé, mellette 1288-ban, ill. 1289-től Rénold fia Rénold, 1290-ben Mihály. Országbíró volt 1275, 1277 években Pécz nembeli Dienes, 1277-ben a Rátót nembeli Roland, 1278-ban a Gutkeled nembeli István, 1283/85-ben Aba Amadé. Tárnokmesterként Monoszlai Egyed mester 1272 végén elfoglalta Pozsonyt és környékét, majd a királyné kun származására hivatkozva, átadta Ottokár cseh királynak. 1276-ban Kőszegi Iván volt a tárnokmester. Már 1278 előtt a tárnokmesteri méltóság a Gutkeled nembeli