Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
566 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ elemekre gondoltak, akiket a besenyők könnyűszerrel űztek el.13 1 Györffy György szerint „siker reményében csak az egész magyar haderő vehette volna fel a harcot a kisebb számú besenyők (kiemelés tőlem - T. S. L. ) ellen, de csak abban az esetben, ha készen várta volna az ellenfelet a Don átkelőinél. A magyar haderő távollétében ellenállásra gondolni sem lehetett, csak menekülésre, ami a határőrök riasztása után idejében kezdetét vehette".132 Úgy véljük, hogy a történeti irodalomban kialakult kép nem felel meg teljesen a források tükrözte történeti valóságnak. Mint már említettük, Regino szerint a besenyők „számban és vitézségben felülmúlták" (numero et virtute praestarent) a magyarokat. Ezt megerősíti Gábriel klerikosz jelentése, akinek azt mondták a magyar törzsfők, hogy a besenyők „nagyszámú nép és gonosz fickók". A besenyők tehát mindenképpen túlerőben lettek volna, ráadásul a magyarok egy része valószínűleg még Bulgáriában volt kalandozó hadjáraton. A váratlanság is a besenyők esélyeit növelte. Úgy gondoljuk azonban, hogy nemcsak egy kis töredék, a kabar határőrök vették fel a harcot az ellenséggel, hanem jelentősebb ellenállással is találkoztak a besenyők.13 3 Milyen érvek szólnak az utóbbi álláspont mellett? Két konsztantinoszi passzus (37/2 _ x 4 ; 38/1 9 _ 31 ) is kifejezetten háborút (harcot, csatát) említ, utóbbi helyen a magyarok hadseregének vereségéről emlékezik meg a bizánci uralkodó. Regino és Gábriel tudósításai alapján fel kell tételeznünk, hogy a magyarok és a besenyők összemérték erejüket, s ebből derült ki, hogy a besenyők vitézebbek és többen vannak, mint a magyarok. A 38/s 5 _ 6 5 szerint a törzsszövetség első feje, Árpád is a magyar szállásterületen tartózkodott a besenyő támadás idején, így a „földjük őrzésére hátrahagyott" magyarok jelentős erőt képviselhettek. Konsztantinosz azt is közli, hogy a magyar törzseknek megegyezése „van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak".13 4 Bár ez az információ elsősorban a 10. század közepére vonatkozik, nagyon valószínű, hogy a magyar törzsek ellenséges támadással szemben korábban is egységesen léptek fel. A törzsszövetségi szállásterület védelmére vonatkozó szövetség ugyanis akkor is fennállt, amikor — a besenyő támadás után jó félévszázaddal - a törzsszövetség kohéziója erősen meggyengült, és az egyes törzsek viszonylag önállóan politizáltak.13 5 Külső támadás viszonylag ritkán érte a magyar törzsszövetséget, egyik példája éppen az etelközi besenyő—magyar háború lehetett. A konsztantinoszi tudósításból következtetni is lehet a magyar—besenyő összecsapások helyeire. A bizánci császár a folyóknál való együttharcolást hangsúlyozza. A folyóknak nagy jelentősége volt a 9—10. 13! Györffy Gy.: A honfoglalásról. 10.; uő.: Honfoglalás, megtelepedés. 130.; uő.: MEH. 37.; uő.: Magyarország története Jl. 593.; László Gy.: A „kettős honfoglalás". Bp. 1978. 191.; az Etelközben maradt seregrész védekezéséről szól Bartha A.: A honfoglalás. 11.; a magyar határvédő elemek és a szakrális fejedelem katonaságának küzdelmét említi Kristó Gy.: Levedi. 189.; heroikus ellenállásról emlékezik meg Breit J.: MNH. I. 30. "3 Györffy Gy.: A honfoglalásról. 10.; uő.: Honfoglalás, megtelepedés, 130.; uő.: MEH. 37.; uő.: Magyarország története l/l. 593.; 1. még Magyarország hadtörténete I. 19. '"Jelentősebb ellenállásra utal pl. Breit J.: MNH. I. 30.; Bartha A.: A honfoglalás. 11-12.; uő.: Magyarország története 1/1. 549. ,34 DAI 178-179.; MEH. 121.; ÂMTBF. 48.; 1. még Moravcsik Gy.: Szövegkritikai megjegyzések Konstantinos Porphyrogennetos magyar fejezeteihez. Nyelvtudományi Közlemények 50 (1936), 292-293. '3 ' A törzsszövetség gyengülésére 1. Kristó Gy.: Levedi. 350-353, 361, 468.
