Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
556 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ közöl, hogy egy folyó nevéből származtatja az elnevezést. Az arab források és a Besenyőországot leíró konsztantinoszi passzusok alapján a magyarok etelközi szállásait a Don és az Al-Duna közti területre tehetjük, ahol a besenyők 895-ben megtámadták őket. A magyar hagyomány ködös és elmosódott képet őrzött meg arról, hogy honnan érkeztek a magyarok Kárpát-medencei hazájukba. A 14. századi krónikakompozíció szerint a magyarok „átvonultak a besenyők és fehér kunok országán, Szuzdalon és Kijev városán". E leírás arra enged következtetni, hogy a magyarok a Dnyeperen túli területről indulhattak el. Anonymus szerint Dentümogyer földjének elhagyásakor az Etel folyót úsztatták át, útjuk során pedig érintették Szuszdalt és Kijevet.8 2 Az Etel — ahogy már említettük — a Donra, vagy a Volgára utalhat. A magyar hagyomány a jelek szerint egyrészt már nem őrizte meg a besenyő támadás emlékét (legfeljebb áttételes formában), másrészt — nem tudván arról, hogy a magyarok a „besenyők és a kunok földjén", azaz a Don és a Duna közti területen éltek — a Donon túli területről indította el őket a honfoglalásra. A besenyő háborúk idejének és helyszínének vizsgálata után elemeznünk kell a magyar—besenyő összecsapások okait, körülményeit, lefolyásút. Regino szerint az volt a háború oka, hogy „a szülőföld nem volt elég az ottlakásra a túláradó sokaságnak". Ezt a „túlnépesedési" magyarázatot egyébként Anonymus is átvette, s ezzel indokolta Dentümogyer elhagyását.83 A háború menetéről Regino csak azt közölte, hogy a besenyők számban és vitézségben felülmúlták a magyarokat, és kiűzték őket szállásterületükről. A DAI 37/2 -14 részletesen beszámol a magyar-besenyő háború előzményeiről is. Eszerint a besenyőket az úzok a kazárokkal összefogván győzték le és űzték ki a Volga és Urál folyók közti hazájukból. A besenyők egy része a régi szállásterületen maradt, és az odaköltözött úzokkal élt együtt, azaz beolvadt azok törzsszövetségébe.8 4 A háborúban a besenyő forrásból származó tudósítás szerint az úzoknak volt kezdeményező szerepe, akik a kazárokkal együtt támadtak. Valóban létrejöhetett-e ilyen szövetség, és miért támadták meg a besenyőket az úzok, illetve a kazárok? Az úz-kazár szövetség létrejöttét a történeti kutatás nem kérdőjelezte meg, jóllehet a DAI idézett passzusán kívül egyetlen más forrás sem szól erről. E szövetség és a háború kezdeményezőinek a besenyő hírforrás a kelet felől jövő úzokat tüntette fel. Az úzok megmozdulásának okát a magyar történeti kutatás Hóman Bálint óta Iszmail ibn Ahmed khoraszáni emír 893-as „türk" hadjáratában keresi.8 5 A kortárs Tabari szerint a szamanida uralkodó a sztyeppei türkök ellen viselt sikeres, dús zsákmányt hozó hadjáratot. A 893 tavaszán indított akció során az emír serege 10 ezer foglyot ejtett (köztük volt a türk fejedelem felesége, a katun is) és számtalan állatot hajtott el. A 10. század közepén Maszudi már úgy írt az eseményről, hogy a hadjárat a karlukok fővárosa, Talasz ellen folyt. Szerinte a karlukok háborúba keveredtek a tőlük északabbra élő kimekekkel és úzokkal, s ez vezetett a népvándorlás"1 SRH. I. 28,41-42.; MEH. 129, 140-141. "3 Reginora 1.1. jegyzet; Anonymusra 1. SRH. I. 37,40.; MEH. 137, 139. ""DAI 168-169. " Hóman В.: MT6. 116.; Czeglédy K.: A magyarság. 121-122.; Györffy Gy.: A besenyők. 283.; uő.: Honfoglalás, megtelepedés. 125, 127.;uő.: MEH. 30.; uő.: Magyarország története 1/1. 582.; FodorI.: Verecke. 233.;Kristó Gy.: Levedi. 171-172.
