Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
542 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ őket tulajdon földjükről, és azt mind a mai napig az említett úzok foglalják el. A besenyők pedig elmenekülvén szerte jártak, kutatva hely után, ahol megtelepedhetnének, és eljutván a ma birtokukban levő földre, és rábukkanván az ott lakó türkökre, háborúban legyőzték, kiverték és elűzték őket s letelepedtek azon, és urai ennek a földnek, mint mondottuk, mind a mai napig ötvenöt esztendeje."2 A 38. fejezetben két helyen is olvashatunk magyar—besenyő háborúról. Konsztantinosz császár a türkök (magyarok) levediai megtelepedése, kazár szövetsége és Levedi első vajda meddőnek bizonyuló kazár házassága után emlékezik meg egy magyar—besenyő összecsapásról. E passzus (38/ j 9 _ 31 ) a következőket tartalmazza: „a besenyők pedig, akiket korábban kangarnak neveztek (ugyanis ez a kangar név náluk a nemes származás és vitézség értelmében volt használatos), ezek hát a kazárok ellen háborút indítván és legyőzetvén, kénytelenek voltak saját földjüket elhagyni és a türkökére telepedni. Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett, és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünek hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik."3 A 38. caputban szerepel még egy besenyő háború leírása. E passzus (38/s s _6s) Levedi kazáriai útja, Árpád fejedelemmé választása után említi az ellenség támadását. Eszerint „néhány év múlva a besenyők rátörtek a türkökre és fejedelmükkel, Árpáddal együtt elűzték őket. A türkök tehát megfutamodván, földet kerestek, ahol megtelepedhetnének, s jővén ők meg elűzték Nagy Moravia lakóit, s megszállták azok földjét, amelyen a türkök most is mindmáig laknak. És attól fogva a türkök nem vették fel a harcot a besenyőkkel. A türköknek amaz előbb említett népéhez, amely kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, ezek a nyugati vidéken lakó előbb említett türkök mostanáig küldenek ügynököket, és meglátogatják őket és gyakran hoznak választ tőlük ezeknek".4 A 40. fejezet a bizánci szövetségben folytatott magyar-bolgár háborúval hozza kapcsolatba a besenyő támadást. Konsztantinosz leírja a Simeon bolgár uralkodó elleni sikeres magyar hadműveleteket, amelyek után a magyarok visszatértek saját földjükre. Szerinte ekkor Árpád fia, Uuntika volt a fejedelem (arkhón). „Miután azonban Simeon újból kibékült a rómaiak császárával, és bátorságban érezte magát, a besenyőkhöz küldött, és megegyezett velük, hogy leverik és megsemmisítik a türköket. És amikor a türkök hadjáratra mentek, a besenyők Simeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen megsemmisítették, és a földjük őrzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiűzték onnét. Miután pedig a türkök visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva találták, letelepedtek arra a földre, melyen ma is laknak, s amelyet, mint mondottuk, a folyók fenti elnevezése szerint neveznek. Azt a helyet pedig, amelyen a türkök korábban voltak, az ott keresztülmenő folyó nevéről Ételnek és 1 Régebbi kiadására 1. Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása. A görög szöveget magyarra fordította Moravcsik Gy. Bp. 1950 (a továbbiakban: DAI). 166-167.; angol fordítására 1! Constantine Porphyrogenitus: De administrando imperio. Greek text edited by Gy, Moravcsik. English translation by R. J. H. Jenkins. Washington 1967. 166-167.; legújabb kiadására (csak a magyar vonatkozású részletek!) 1. Moravcsik Gy.: Az Árpád-kori magyar történelem bizánci forrásai. Bp. 1984 (a továbbiakban: ÄMTBF.). 40-41.; magyar fordítására 1. még MEH. 117-118. 3 DAI 170-173.; MEH. 118-119.; ÁMTBF. 43-44. 4DAI 172-175.; MEH. 119.; ÁMTBF. 45.
