Századok – 1988

Történeti irodalom - Hoensch Jörg K.: Geschichte Ungarns. 1867–1983. (Ism.: Pritz Pál) 514/III

514 TÖRTÉNETI IRODALOM JÖRG К. HOENSCH GESCHICHTE UNGARNS 1867-1983 Kohlhammer Verlag, Stuttgart, Berlin, Köln, Mainz 1984. MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE 1867-1983 Merész és az NSzK könyvkiadásában páratlan munkába fogott a Saarbrücken! egyetem kelet-európai kérdésekkel foglalkozó professzora, amikor arra vállalkozott, hogy a magyar história polgári és szocialista korszakát egészen a legutóbbi évekig terjedően egy részletes szintézisben a nyugatnémet olvasók elé tárja. Jörg К. Hoensch is azok közé tartozik, akiket nagyon zavar az a végtelenül leegyszerűsítő, és leegyszerűsítéseiben persze felettébb torzító kép, amely honfitársai túlnyomó többségének tudatában hazánkról, a magyarságról napjainkban is él. Munkája megírása során az a nemes hevület hajtotta, hogy segítse minél több ember — olvasói — fejéből a gémeskutas pusztaromantika képzetét elűzni, és megmutatni nemcsak az elmúlt egy és egynegyedszázad magyar történelmének fő vonulatát, de sok-sok egymásba szövődött részletét is. A könyv végigolvasása arról győzi meg az olvasót, hogy nagyon sok eredményt hozott e törekvés, az NSzK-ban (is) élő — tegyük hozzá: sokszor szinte teljesen üres — vigasztalan magyarság-képbez képest pedig egészében igen komoly nyereséget jelent. A munka a szélesebb, művelt közönség számára íródott, ugyanakkor azonban rengeteg olyan tényt és összefüggést is közöl, amely az ismeretterjesztő munkának egyáltalán nem sajátossága. Mindezen túl a folyamatok rekonstruálása, elemzése és méltatása eredeti színt kölcsönöz a munkának. Egészében láthatóvá válik egy, a kelet-európai régió történelmében nagy erudícióval tájékozódó nyugatnémet historikusnak a magyar történelemről alkotott felfogása is. Jörg К. Hoensch első, nagyobb lélegzetű munkájában a magyar külpolitikának — a magyar nacionalizmusnak — a szerepét vizsgálta az első csehszlovák köztársaság 1938—1939-es felbomlasztásában. (Der ungarische Revisionismus und die Zerschlagung der Tschechoslowakei. Tübingen, 1967.) Tehát történelmünk egy szakaszát a források ezreinek mélysége alapján ismeri. A magyar nacionalizmus természete, megnyilvánulásai, főleg negatív vonásai legújabb munkájában is érezhetően erősen foglalkoztatták, és ezt az 1945 előtti nacionalizmust főleg a szomszédos népek ellen irányuló szándékaiban, agresszivitásában, a Duna-medencei népek egymásra találását keresztező hatásában ragadja meg. A munka ébresztette legfőbb gondunk éppen ezzel kapcsolatos. Jóllehet a szerző általában nagy figyelmet fordít arra, hogy az ábrázolt magyar politikai-társadalmi fejlődés a nemzetközi viszonyokba ágyazottan jól értelmezhető legyen, de a magyar nacionalizmus más népekre sérelmes, ártó hatású vagy legalábbis szándékú megnyilvánulásai kapcsán nemegyszer hiányzik a másik oldal agresszivitásának a bemutatása, az ok-okozati kapcsolódásoknak a magyar magatartást kívülről befolyásoló összejevőinek a számbavétele. A kötet egyik szép erényét a szerző írásművészetében látjuk. Hoensch számos alkalommal remekel azzal, hogy egy-egy tárgyalt kérdés bemutatása kapcsán igen frappánsan tudja fő mondanivalójának megkomponálása során az ahhoz másodlagosan kapcsolódó, de egyáltalán nem lényegtelen mozzanatokat felvillantani. Az ilyen közlései sokszor csupán egy-egy tartalmasan informativ mondat, vagy akár csupán két gondolatjel közé zárt kis szigetek, ám ezáltal előadása igen sokrétűen gazdaggá vált. Mindez olyan érték, amely a munkát másfelől olyannyira túlzsúfolttá tette, hogy félő: csak azok tudják figyelmesen végigolvasni, igazán haszonnal forgatni, akiknek a magyar történelemről már korábban is alapos ismereteik voltak, akiknek az új információkat van mihez kapcsolniuk, az újszerű beállításokat másfajta megítélésekkel egybevetniük. A könyv számos jól sikeriilt része közül is ki kell emelni az 1867-ig tartó előzmények frappánsan tömör összefoglalását, a kiegyezés tartalmának és jelentőségének a bemutatását. Igen árnyalt képet rajzol a kiegyezés utáni Magyarország társadalmáról, társadalmi rétegzettségéről, a gazdasági fejlődés markáns fényeiről. A kialakuló magyarországi munkásmozgalom dualizmuskori jelentőségének felismerését és elismerését jelenti a szerveződő mozgalom részletes bemutatása. Hitelesen ábrázolja az agrárszocialista mozgalmakat is, leírása nem mellőzi a cselédség hatalmas tömegei sorsának alakulását sem. A magyarországi progresszió rajzán belül szerencsés kézzel helyezi el a Galilei Kört és általában a „szabadgondolkodókat".